Egészséget, boldogságot, Rozi néni!

Barta Endre alpolgármestert és Szántó Péter önkormányzati képviselőt, valamint a város nevében tolmácsolt jókívánságokat egyik fia társaságában fogadta. Szilágyi Sándorné, Rozi néni Cibakházán született 1934-ben egy földműveléssel foglalkozó családba. Megismerkedett a Vasműben dolgozó férjével, majd 1956-ban összeházasodtak.
1957-ben telepedtek le Dunaújvárosban, majd fiú ikreik születtek. Időközben azonban egy kis időre visszaköltözött Cibakházára a gyermekekkel együtt, hogy édesanyjának segítsen a háztáji állatok gondozásban, és a földmunkákban. 
Rozi néni a  Dunaújvárosi Vegyesipari  Vállalat cipőipari részlegén helyezkedett el: először felsőrész készítéssel foglalkozott, majd a szabászaton dolgozott, itt csoportvezető lett. Végül 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a cipőgyárban:
 – Nagyon szerettem ott lenni, nagyon jó kollégáim voltak ott. De aztán amikor nyugdíjba vonultam, nem találtam a helyem. Emlékszem: márciusban nyugdíjba vonultam, majd beköszöntött az ősz, és úgy éreztem, hogy engem leírtak, és nem kellek sehová.  Akkor még úgy éreztem van bennem erő, kell az elfoglaltság: végül a postán találtam munkát, ahol leveleket válogattunk. Nyugdíj után még öt éven át csináltam ezt. 
Rozi néninek három unokája és két dédunokája van, akik a mindennapjait kitöltik. Gyakran látogatják őt. De azt mondta, egyébként is lefoglalja magát:
–  Én még teljesen ellátom magam: takarítok, főzök minden nap, bevásárolok, keresztrejtvényt fejtek, olvasok. És van itt a ház előtt egy kis kert, azt is gondozom. A szomszédok hál’ istennek nagyon jók, jó a kapcsolat. Én csak azt tudom mondani, hogy a hosszú élet titka, hogy az ember talál magának elfoglaltságot. Én is így teszek.

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)