Városunkban is megemlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulójáról a '48-as emlékműnél ma délelőtt.
Gyönyörű tavaszi időben, közösen ünnepelte a város a '48-as emlékműnél március 15-ét – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulóján rendezték az önkormányzati ünnepséget ma délelőtt.
Szép eszmék öröksége
Az eseményen a Himnusz közös eléneklése után Kurucz Gergely, a Rudas Közgazdasági Technikum és Kollégium pedagógusa, "Pro Cultura Intercisae" díjas karnagy mondott ünnepi beszédet, amelyben felelevenítette az 1848-es történelmi eseményeket, és Babits Mihályt idézve egyebek mellett azt kiemelte; március 15.ma egyetlen fontos kérdést vet fel, képesek-e a magyar fiatalok arra, hogy lelküket szabaddá tegyék:
– Petőfi születésének centenáriumán, 1923-ban az volt a babitsi kérdés, hogy vajon vallják-e még hazánkban Petőfi hajdani eszméit. Hogy vajon képesek-e a magyar fiatalok arra, hogy lelküket szabaddá tegyék. Képesek-e "virággá válni" – ahogy Babits fogalmaz – , szabaddá lenni, vaddá lenni, ha kell – egy súlyosan traumatizált időszakban: az elveszített világháborút követően, Magyarország megcsonkítása után.
Kurucz Gergely szerint a márciusi ifjak szenvedélyessége, ereje, bátorsága példa kell legyen mindenki számára:
– Miért nem lehet az ő szellemiségükkel és lelkiségükkel megtölteni az ünnepet? Talán mert fásultakká váltunk. Közönyösek lettünk. Sokan hitetlenek és reménytelenek. Feltehetjük a kérdést: Van-e remény a mozdulásra? A változásra? Hogy talán eljutnak 1848 tavaszának szép eszméi – szabadság, egyenlőség, testvériség – legalább néhány fiatalhoz. Tulajdonképpen van. Végül is, a márciusiak sem voltak sokan. Optimizmussal tölt el, amikor azt látom, hogy néhány fiatal kiáll az egyetemért. Az SZFE-ért éppúgy, mint a napokban a zeneakadémisták a Liszt Ferenc által alapított csodálatos intézményért. Amikor azt látom, hogy a fiatalok kiállnak az oktatásért. Felszólalnak a társadalmi igazságtalanságok ellen. Vagy épp a gyermeki jogokért. Aogy kezdtem, úgy hadd zárjam is Babits Mihály ifjúsághoz szóló soraival a megemlékező beszédet: "Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad virág szabad földön!"
Ünnepi műsor után a tisztelet koszorúi
A megemlékező beszédet követően a Pannon Oktatási Központ Magángimnázium 8. osztályos diákjainak műsorát láthatták, akik felelevenítették az 1848-as márciusi eseményeket, verset szavalt Szentpáli Adél Emese 10/C. osztályos diák. A műsor elkészítését felkészítő pedagógusként Sándor Melinda és Rácz Krisztina koordinálta.
Az ünnepi esemény a koszorúzással folytatódott: városunk nevében Pintér Tamás polgármester és dr. Molnár Attila jegyző helyezték el az emlékezés koszorúit.
Ezt követően a nemzetiségi önkormányzatok, szociális intézmények, a rendőrség, a kulturális intézmények vezetői, a járási hivatal és a helyi iskolák képviselői helyezték el az emlékezés és a tisztelet virágait a forradalmi emlékműnél, valamint hajtottak főt a márciusi ifjak, valamint a forradalom és a szabadságharc hősei emléke előtt. Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével ért véget.
Rosti Pál emlékezete
A koszorúzást követően az ünneplők a Pentele Baráti Kör Civil Egyesülettel közösen Barkóczi Rosti Pál földrajz-és néprajztudós, fotográfus nyughelyéhez vonultak, amelyet a tudós halálának 150. évfordulója alkalmából Orosz Csaba önkormányzati képviselő kezdeményezésére felújítottak. Orosz Csaba beszédében hangsúlyozta, büszke arra, hogy olyan elődeink vannak, mint amilyen Rosti Pál is volt:
– Barkóczi Rosti Pál az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a Károlyi-huszárezredben szolgált. Az 1860-as évektől egyre több időt töltött településünkön. Tagja volt Dunapentele mezőváros képviselő-testületének. A Dunapentelei Kaszinótársaság egyik alapítója, amely a település első polgári értékeken alapuló és azokat kifejező kulturális egyesülete volt. Dunapentele szellemi arculatának meghatározó személyisége, ritka, szép és gazdag rózsagyűjtemény létrehozója. Városunkban érte a halál 1874. december 7-én. Végakarata szerint a pentelei római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Pont ott, ahol most is állunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen elődeink vannak, és hogy ápolhatjuk dicső emléküket. Bízom benne hogy a pentelei Kistemetőt és a benne található sírokat megmenthetjük az utókor számára, múltunk egy fontos darabja nem tűnik el az idő homályában.
Rosti Pál munkásságát méltatta még Pálinkás Bertalan, a Pentele Baráti Kör Civil Egyesület elnöke is, majd megkoszorúzták, így egyúttal fel is avatták a felújított nyughelyet.
Az ünnepségek és a jubileumi megemlékezés szép pillanatait elevenítsék fel a képek!
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
