A Sugárúti Fesztivál vendége volt Koltai Róbert, aki élettársával, Gaál Ildikóval színpadra állva önálló fellépéssel örvendeztette meg a Dunaújvárosi Estek közönségét. Az előadás ezúttal a Kultik Moziban volt, ahová nagyon sokan ültek be a színvonalas kikapcsolódás reményében. Így is történt!
Aki szereti Koltait, az biztosan nem csalódott a Dunaújvárosi Estek szerda esti állomásán. Koltai Róbert színművész és párja, Gaál Ildikó rendező másfél órában meséltek, sztoriztak, a fókuszba természetesen a már 80 éves Koltai Róbertet állítva.
A második otthona Dunaújváros
A "Rajta, Újváros!" Egyesület által szervezett közéleti rendezvényen a vendégeket a házigazda egyesület elnöke, Pintér Tamás polgármester köszöntötte:
– A Dunaújvárosi Estek vendégei az élet különböző területeiről érkeznek és mindig fontos, érdekes, különleges dolgokról szoktak nekünk beszélni. Ma egy különleges nap van Dunaújvárosban, hiszen a Sugárúti Fesztivál alaposan felborította a hétköznapjainkat. A Vasmű úton sétálva én egy nagy családot éreztem, láttam, ahol talán mindenki jól érezte magát. És azt gondolom, hogy ehhez a családhoz hozzátartozik Koltai Róbert is, egy rendszeresen visszatérő családtag ebben a városban. Én örömmel és tisztelettel köszöntöm, köszönöm, hogy itt van ma közöttünk.
Nyolcvan éves, de hatvannak néz ki
Koltai Róbertről sok mindent tudunk már, hogy itt járta az általános iskolát, a Móriczban, hogy édesapja a focicsapatnál dolgozott, hogy a Csocsó film megszületését tulajdonképpen ezek a dolgok ihlették és lehetséges, hogy sokakat meglepett, hogy ma már 80 éves. És a teljesség kedvéért azt is el kell mondani, hogy persze nem úgy forog már az a motor, mint korábban, de ránézésre és külsőre megállt Koltai felett az idő. Nagyjából hatvannak néz ki.
Az este folyamán pedig mesélt és parodizált, sztoriztak a párjával, énekelt, verset mondott. Éppen csak illetékes elvtárs nem szólalt meg. Azt mondja, hogy a versekkel kapcsolatos szeretetét apukájától örökölte.
Az előadás után a nézők megrohanták Koltai Róbertet. Csak, hogy beszélhessenek vele, hogy elmondhassák, hogy nagyszerű volt, hogy imádják, volt, aki csak meg akarta simogatni a karját és persze kivétel nélkül kattogtak a szelfik. Mi is beálltunk a sorba és mi a hagyományos kommunikációs eszközt, a beszélgetést választottuk. És persze a kérdezősködést Koltai Róbert korával kezdtük, hogy tényleg nyolcvan? Biztos? A színművész szerint biztos:
– Tényleg annyi vagyok, mondjuk én sem hiszem el, abszolút srácnak érzem magam. Ha ki vagyok pihenve a színpadon is röpködök, ha kell. A nézők szeretete csodálatos érzés, főleg abban a városban, ahol gyerekeskedtem, ahol fociztam, ahol felvonultam, ahol versmondó versenyeken indultam. Most a városban, de itt a moziban is azt figyeltem, hogy van-e régi osztálytárs, van-e régi ismerős? De nem találtam.
Ha május elseje, akkor Koltai!
Koltai Róbert életében vannak bizonyos összefüggések Dunaújváros és május elseje között. Példának okáért ez a beszélgetés is május elsején készült. Koltai szerint van alapja a felvetésnek:
– A Csocsó, avagy éljen május elseje című filmem egy az egyben Dunaújvárosról szól, itt született, a családomat hozta vissza, apukámat. De mondhatom, hogy ma is itt vagyok, sőt a tavalyi sugárútin is voltam, most megyek még a héten a Móricz iskolába (a szombaton esedékes program részleteiről délután adunk hírt – a szerk.). De tudok mindent a Vasmű útról, minden egyes pontjáról tudom, hogy mikor ki és mit mondott? Itt csiklandoztak halálra a lányok, itt voltam egyszer birkózó edzésen. Ezer dunaújvárosi történetem van! Szívesen és örömmel jövök ide mindig.
(Fotó: Végh Zoltán)
