Remek repertoárral lepte meg, szép előadással varázsolta el a kórusmuzsika szerelmeseit a Dunaújvárosi Vegyeskar. Az évadzáró hangversenynek az Intercisa Múzeum immár befedett kertje adott otthont múlt szombaton – a koncert megérdemelten aratott nagy tapsokat.
Több szempontból is rendhagyó és különleges koncert helyszíne volt az Intercisa Múzeum múlt szombaton: egyfelől itt búcsúzott az évadtól a Dunaújvárosi Vegyeskar, másrészt ezzel a hangversennyel debütált az átalakítás után a múzeumkert. És még mindig nincs vége a különlegességek sorának.
Művészeti produkciók otthona lesz!
Az évadzáró kóruskoncert egyúttal egy új korszak kezdete is volt: az eseménynek otthont adó Intercisa Múzeumban az intézmény komoly rekonstrukciója, egyebek mellett az eddig szabadtéri múzeumkert befedése óta ez volt az első társművészeti esemény. De biztosan nem az utolsó, mondta a DSTV kamerája előtt Farkas Lajos igazgató, aki szintén nagy izgalommal várta a hangversenyt:
– A vegyeskórus koncertje lesz az első éles tesztje az átalakítás után a múzeumkertnek – remélem, az akusztika terén is jól vizsgázik a helyszín, de erre majd az esemény után adnak választ a szakemberek, és persze a közönség. Ez a koncert az első, de szándékaink szerint nem az utolsó kulturális esemény itt. Művészeti produkciók otthona lesz – szeretnénk újra mozgalmas, vonzó programokat szervezni az immár fedett múzeumkertbe!
Varázsos nyitány
De vissza a sorozatindítóhoz – itt nem részletezendő szervezéstechnikai okból ugyanis tulajdonképpen két „minikoncertnek” tapsolhatott a közönség; az együttes két karnagya nem egymást váltva dirigálta a kórust, hanem két részből, két eltérő karakterű blokkból állt a hangverseny. Kurucz Gergely vezényelt az első részben – nagyot szólt a nyitódarabként választott Palestrina-szerzemény, szépen sikerült a két Hassler-mű előadása is, harcos és erős volt Lassus Zsoldos szerenád című darabja is.
A repertoár összeállítása önmagában is tartogatott merész meglepetéseket: a két Petőfi-versre írt darab – az Alkony és az Est Farkas Ferenctől, illetve Csemiczky Miklóstól – a koncertblokk egyik meghatározó csúcspontja lett. A fejezet gyönyörű lezárása volt – és megérdemelten aratott nagy tapsot – Bárdos Lajos Szól a doromb című kórusműve.
Csodás folytatás
Amilyen szép volt az első rész fináléja, olyan felemelő élményt nyújtott Könyves Ágnes fejezetének nyitánya: a klasszikus amerikai Evening Rise dallamát a hangverseny terében szétszórtan, egymásnak felelgetve tolmácsolták a kórus tagjai, egyre többen és többen énekeltek, szó szerint bezengve a múzeumkertet, csak a végén álltak össze – borzongatóan szép volt.
A folytatás is gyönyörűen alakult: változatos, gazdag és nagyon szép előadás kerekedett, komoly csúcspontokkal – ilyen volt (nekem) Kodály Jövel szentlélek Úristen című egyházzenei darabja, és a hangszeres kísérettel körített Daróczi Bárdos Tamás-szerzemény, a Muzsikus dal lendületes dallamáradása.
És a végére is maradt egy csodás produkció: Karai József Hevesi köszöntő című kórusművének előadása méltó lezárása volt az egész koncertnek – és ezzel az egész évadnak.
A koncert hangulatáról és kitüntetett pillanatairól meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
