Több mint három évtizedet töltött a sípszó mögött, 90. születésnapját ünnepelte Kovács Gábor József.
Folytatódott a szépkorúak köszöntése városunkban: a 90. születésnapját ünnepelte Kovács Gábor József, aki több, mint három évtizeden át osztotta a piros és sárga lapokat, volt megannyi gól szemtanúja és levezényelt rengeteg futball mérkőzést. Az szépkorú játékvezetőt Barta Endre alpolgármester köszöntötte. Kovács Gábor József, Gabi bácsi 1934-ben Kiskőrösön született; városunkba 1951. március 24-én került.
A kezdetek
A látogatáson volt alkalmunk egy kicsit jobban megismerni Gabi bácsi életét. Mint mondta, a 26-osoknál indult segédmunkásként:
– Pont a névnapomon, március 24-én érkeztem Dunaújvárosba 1951-ben. Ó, hát azóta már rengeteg víz lefolyt a Dunán. A 26-osoknál indultam segédmunkásként, elvégeztem a nehézgépkezelőit, de a 26-os időszak előtt ácsként dolgoztam két hónapig. Azt nem szerettem.
A 26-osok után 1957 elején a Vasműbe ment dolgozni, akkor már zsebében az említett nehézgépkezelői tanfolyammal:
– Gépkocsivezetőként, dömperesként indultak a Vasműs éveim, aztán itt a szállítógyáregységnél markológéppel dolgoztam. Aztán 10 féle gépről is megcsináltam a tanfolyamot, ez például itt a darus, és hát azt írják, visszavonásig érvényes!
Később a vasműben rakodási csoportvezető lett, aztán garázsmester, és innen ment 43 év után nyugdíjba:
– Megvan a vasműs aranygyűrűm. Azért is különleges, mert az a generáció kapta utoljára, amelyhez én is tartozom, ezt is féltve őrzöm.
A síp mögött
Gabi bácsi elmondta: az életét a futball végig kíséri, hiszen ő maga is focizott, méghozzá az akkori Építőkben. Később aztán játékvezető lett, és több, mint három évtizeden át vezényelte a mérkőzéseket:
– Itt ez a mez, amit a születésnapomra kaptam Petrás Gáboréktól. Azt mondták fejtsem meg a számokat: 1971-ben vizsgáztunk, most 53 éve. De 36 évig voltam a játékvezetői bizottság gazdasági vezetője, és elnökségi tag is.
Végh Zoltán felvételei
A pályán töltött évtizedekre szívesen emlékszik. Azt mondta: szigorú játékvezető volt, és a hangos szót nem viselte:
– Nem szerettem, ha nagyon hangosak voltak. Őket rögtön kiállítottam. Mondom: Csönd, meg lehet nézni, milyen meleg a víz! De nézzék, itt a játékvezetői aranysípom, ezt akkor kaptam, amikor már 25 éve a pályán voltram, és szószerint. Tudják, ilyen csak kettő van Dunaújvárosban, és az egyik az enyém, amelyre nagyon büszke vagyok!
Bár Gabi bácsi ma már csak a televízióban követi a mérkőzéseket, nem unatkozik. Feleségével minden hónapban ellátogatnak a Pentele Klubház nótaestjére, élik a hétköznapjaikat: piacra, boltba, sétálni járnak, és azért unokáznak is, hiszen három unoka és négy dédunoka örvendezteti meg őket.
