A Széchenyi István Gimnázium vezetősége, kollektívája fájó szívvel búcsúzik egykori feledhetetlen pedagógusától, Zloch Istvánnétól, aki türelemmel, méltósággal viselt hosszú betegség után hunyt el. 71 évet élt, az égi tantestületbe költözött. Az intézmény nekrológját közöljük.
Zloch Istvánné (Ujvári Erzsébet) Sztálinvárosban született 1953-ban, a Vasvári Pál Általános Iskola után a gimnáziumban tanult tovább, ahol a sport mellett érdeklődése mindinkább a matematika és a fizika felé fordult. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, ahol nagy hivatástudattal és lelkesedéssel készült a tanári pályára, amit a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban kezdett meg.
Dunaújvárosban dolgozott egykori általános iskolájában, a Vasváriban, majd a Bánki Donát Szakközépiskola és Gimnázium tanára lett. 2000-ben tért vissza szeretett középiskolájába, a Széchenyibe. Matematikát és fizikát tanított. Számos diákkal szerettette meg tantárgyait, sokakat juttatott kimagasló eredményekhez, irányított a mérnöki, az orvosi vagy éppen a tanári hivatás felé. Munkája elismeréseként számos díjat vehetett át, köztük 2009-ben a Németh László-díjat. Iskolánkban pedig 2015-ben Gimi-díjjal tüntette ki a közösség. Kedvenc tudományterülete a csillagászat volt; kifogyhatatlan lelkesedéssel igyekezett valamennyiünk figyelmét az égbolt csodái felé fordítani. Ugyanezzel a kedves odaadással fordult mindenki és minden felé a világban. Osztályainak, tanítványainak, kollégáinak, barátainak bölcsen, csendesen, de határozottan bizonygatta, hogy az élet csodálatos.
2012-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást nem hagyta abba, óraadóként segítette intézményünket. Erzsike, a mi Ujikánk egy pillanatra sem távolodott el az iskolától. Rendszeresen benézett hozzánk, jelen volt minden rendezvényünkön. Olyankor mindenkinek tudott adni, mondani valami olyasmit, amiből ezekben a mostani nehéz napokban töltekezhetünk. Az idei tanév első napján is üzent még, sok erőt, hitet kívánt, hogy aztán az égi tantestületbe költözve folytassa – a régiekkel együtt.

