A vasmű válsága: egy évig bírta a kormány által erőltetett "megmentő"

Elrendelték a Dunaferr utódcégeinek felszámolását is, miután a Liberty fizetésképtelen lett. A 2023-as privatizáció során a kormány mindent megtett az általa favorizált Liberty helyzetbe hozásához és végül neki is adta el a Dunaferrt. 

Hangzatos ígéretek után szomorú valóság

Alig egy év elteltével azonban bebizonyosodott, hogy azoknak volt igazuk, akik már jó előre felhívták a figyelmet arra, hogy a Liberty szerte Európában gondokkal küzd, és kétséges, hogy a hangzatos ígéretekből bármit is meg tud valósítani. A termelést sosem indította újra, a munkakörülmények sosem látott mélységbe jutottak, legutóbb pedig a munkabérek kifizetése sem sikerült. 
Bár a múlt újra csomagolása már zajlik kormányzati körökben, ne feledjük: 2022. december 14-én egy működő gyár fizetésképtelenségét mondta ki rendeletében a magyar kormány. A gondok már ekkor is aggasztóak és ismertek voltak, de a dolgozók kapták a fizetésüket, a cég fizette az adókat és teljes vertikumában folytatta a termelést. 
A kormány a le nem adott beszámolóra hivatkozva mindez alól kihúzta a szőnyeget, és bár korábban állami tulajdonba vételt szorgalmaztak, mégis – a Liberty saját bevallása szerint – behívták a Libertyt, hogy vegye át a gyár működtetését. 
Majd következett egy újabb mérföldkő: 2023. júniusában, miután minden más érdeklődőt kizártak a pályázatból, odaadták a gyárat a Libertynek. 

Ki állja a cehhet?

A Liberty első dolga volt leállítani a termelést, bár erről még augusztusban – papíron legalábbis – a kormány által kirendelt felszámolóbiztos döntött. A Dunai Vasművet a kormány tudtával, beleegyezésével és egyetértésével állították le. Még a legutolsó időkben is arról hallottunk kormányzati körökből, hogy az egyre másra való leállások, leépítések valójában jó hírek és hamarosan talpra áll a gyár. Mindenkit, aki ezt kétségbe vonta, lehurrogtak, beleértve azokat a dolgozókat, akik a legnehezebb időben is kitartottak, és hittek a kormányzati ígéreteknek. Biztos, ami biztos, azért a kokszoló bedöntését a választások másnapjára időzítették.
Bár a kormányzati kommunikáció most is arról szól, hogy a béreket a kormány biztosítja, azonban ez sem felel meg a valóságnak, azt ugyanis a munkavállalók által befizetett járulékokból feltöltött Bérgarancia Alapból állják, amelyet a felszámolás során, első helyen vissza is kell fizetni oda a vasmű vagyonának értékesítéséből. Bizony, első helyen, vagyis mindenki más, aki a pénzére vár, csak utána kaphatja majd meg, már ha jut miből fizetni. 

Halogatott beavatkozás, arrogáns kioktatás

Kormányzati körökből közel 20 évig hallgatták a dunaújvárosiak az elhibázott privatizációról szóló vádakat és a Vasmű állami kézbe vételének szándékát. Legkésőbb 2022-ben lehetőség nyílt az állami kézbe vételre, még akkor is, ha a folyamatos vészjelzések és figyelmeztetések ellenére a kormány az utolsó pillanatig halogatta a beavatkozást. 
Állami tulajdonba vétel helyett azonban a kormányzat a privatizációt választotta, ám végül azok, akik oly sokszor és oly hosszan ostorozták a "hibás privatizációt", egy olyan cég kezébe adták hazánk utolsó acélgyárát, amely egy percig sem termelt ott acélt, de bedöntötte a kokszolót, és alig egy év alatt csődbe ment. Jelentős köztartozást felhalmozva, mert nem fizették tisztességesen sem az adókat, sem a közüzemi díjat, miközben a megkapott szén-dioxid kvótát dobra verték, az elektrokemence és a termelés felfuttatásának hamis ígéretével. 
A kormányzat, a felé tett minden jószándékú figyelmeztetésre arrogáns kioktatással válaszolt, most viszont gyakorlatilag maguk kénytelenek elismerni: igazunk volt. 

A vasmű ügye az ország ügye

Számunkra azonban ez továbbra sem politikai kérdés: hagytuk dolgozni a kormányt és minden segítséget megadtunk ahhoz, hogy megoldhasson egy olyan kiemelt fontosságú ügyet, ami – legyen világos – nemcsak Dunaújvárosnak, hanem az egész térségnek és az egész nemzetgazdaságnak fontos. 
Nincs hova tovább várni: a kormány végre állja a szavát, és vegye állami kézbe a dunaújvárosi vasművet, mert a mostani időkben óriási stratégiai baklövés lenne acélgyár nélkül hagyni Magyarországot. 

De, ami még fontosabb: az elmúlt időszak kormányzati ígéretei után nem engedheti meg Magyarország kormánya, hogy utcára tegyen közel ötezer magyar embert.

(Forrás: DMJV Önkormányzata – facebook; archív fotó: Máthé Zoltán/MTI)