Öt évtizeddel ezelőtt, napra pontosan november 4-én nyitotta meg a kapuit a Munkásművelődési Központ és a József Attila Könyvtár. Van mire büszkének lennünk és lenniük. A napokban az MMK-ba látogattunk el, ahol Kováts Rózsával beszélgettünk az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Tízezrek látogatják, sokszázak otthona – 50 éve működik az MMK.
Mozgalmas év
Mint arról már korábban beszámoltunk, az MMK és a könyvtár idén ünnepli az intézmények 50 éves jubileumát. Ennek apropóján nagyon sok programmal készültek, volt egy hatalmas közös rendezvényük is szeptemberben. Kováts Rózsa ügyvezető igazgatóhoz a napokban látogattunk el, ő pedig felidézte azt a sok-sok tervet és elképzelést, amellyel a jeles évfordulóra készültek.
Az igazgató nagy örömmel számolt be arról, hogy négy nagyrendezvénnyel adták meg az évforduló alaphangját. Kezdésként Dr. Csernus Imre látogatott el Dunaújvárosba, majd Szekeres és Barbaró lépett fel az intézményben. Szabadtéri színházi előadásra várta a látogatókat Dévényi Ildikó, Németh János és Lukács Melinda triója, majd Danics Nóra és Bach Szilvia zenés humorestje „zárta a sort”.
A nagy visszatérések
A jubileumi esztendőben közkedvelt és visszatérő események is voltak. Nagyot mentek a nyári táborok, a különféle előadások, közösségi találkozók és vetélkedők. Ahogy azt már megszokhattuk, mindig volt egy-egy különleges kiállítás is az aula-galériában, a csupasz falakat rendre olyan művészek díszítették az alkotásaikkal, akik ezer és egy szállal kötődnek az intézményhez. Sokéves kihagyás után idén visszatért a Kézműves Kincsek Vására, amely alkalomról-alkalomra hatalmas tömegeket mozgatott meg a színes kínálatával és a remek hangulatával.
Ugyanannyit, kevesebből
Kováts Rózsa arról is beszélt, hogy rendkívül hálás azoknak a városlakóknak és szervezeteknek, akik valamilyen módon hozzájárulnak az intézmény működéséhez. Ők sajnos egyre kevesebben vannak, a nehéz gazdasági körülmények pedig nem tették könnyebbé a programok szervezését. Megcsappant a mecénások száma, így leginkább csak a lehetőségeikhez mérten tudnak tervezni. A munka azonban nem áll meg, a kultúra ápolása pedig olyan feladat, amelyet örömmel vállaltak, és vállalnak az év minden napján.
Fotók: Végh Zoltán (archív) & Terdik Péter
