A világbajnok franciák legyőzésével Eb-bronzérmes a magyar válogatott

Kép: MTI/Czeglédi Zsolt

Ez volt a magyar válogatott történetének ötödik Eb-bronzmérkőzése: az első kontinensviadalon, 1994-ben elvesztette a helyosztót az akkori csapat, 1998-ban, 2004-ben és 2012-ben viszont megszerezte a harmadik helyet. Utóbbi három alkalommal - akárcsak idén - a norvégoktól kapott ki az elődöntőben a nemzeti együttes.

A magyar és a francia gárda az idei ötödik mérkőzését játszotta egymás ellen, ezt megelőzően a párizsi olimpián 28-31, két felkészülési mérkőzésen 30-27 és 22-26, a keddi, debreceni középdöntős találkozón pedig 27-30 volt az eredmény. A 18 nap alatt a kilencedik meccsüket játszó magyarok keretéből ezúttal a kapus Böde-Bíró Blanka, a balátlövő Juhász Gréta, valamint a balszélső Petrus Mirtill maradt ki.

Visszakerült a balátlövő Csíkos Luca, valamint az elődöntőt betegség miatt kihagyó balszélső, Márton Gréta, illetve a pénteken sérülés miatt hiányzó kapus, Szemerey Zsófi. Ott volt a torna álomcsapatába beválasztott jobbátlövő Klujber Katrin, a jobbszélső Győri-Lukács Viktória, valamint az Eb legjobb fiatal játékosa, Simon Petra is, akik a találkozó előtt meg is kapták elismerésüket, akárcsak az ellenfélnél a torna legjobb védőjátékosa, Pauletta Foppa.

A Himnusz alatt a szurkolói mag szektora nemzeti zászlót, majd címert formázott, hogy aztán folyamatos buzdításba kezdjen a Bécsig utazó magyar közönség a zsúfolásig telt Stadthalléban. Öt nappal korábban ideges kezdéssel, sok hibával engedett 4-0-s előnyt riválisának a magyar válogatott, ezúttal határozottabb rajttal tartotta a lépést esélyesebb ellenfelével, Szemerey pedig már korán fontos ziccervédést mutatott be.

Golovin Vlagyimir tíz perc elteltével, 5-3-as francia vezetésnél kért időt - ekkor volt először két gól a különbség -, Szemerey hárításaira és a határozott védekezésre alapozva sikerült is fordítani (6-5). A francia kapuban a ferencvárosi Laura Glauser szintén jó formában védett, ennek ellenére a 22. percben a jelentős szurkolótábor előtt szinte hazai környezetben játszó magyar együttes 9-7-re vezetett. A publikum Szemereyt éltette, miközben a válogatott 10-7-re alakította az állást. A világbajnok innen egy találatra zárkózott fel, de a szünetre is előnnyel vonulhatott az öltözőbe a magyar csapat, amely épp egy góllal állt jobban, mint kedden.

A második félidőre is harcosan érkezett a nemzeti együttes, jól játszott, de 41 perc elteltével így is beérte Franciaország (16-16). A magyar játékosok minden labdáért, minden lehetőségért megküzdöttek, a közönség "itthon vagyunk!" és "veletek vagyunk, győzni akarunk!" skandálással buzdította a csapatot. Az utolsó negyedórához közeledve nőtt a hibák száma, több volt az eredménytelenül befejezett támadás, a visszaszerzett vezetését viszont körömszakadtáig őrizte a magyar válogatott, Szemerey például hétméterest védett.

A záró tíz perc 20-20-ról indult, majd mindkét fél előnybe tudott kerülni. Az utolsó öt percen belül, 23-22-es magyar vezetésnél létszámfölényben játszhattak a franciák, Klujber azonban egy sikertelen támadás után visszafutva az üres kapu elől ütötte ki a labdát, majd a túloldalon hétméterest értékesített. A bronzérem sorsa az utolsó percben dőlt el, Győri-Lukács Viktória góljára már nem érkezett válasz.

Ez volt a két együttes 58. egymás elleni mérkőzése, magyar szempontból immár 32 győzelem, két döntetlen és 24 vereség a mérleg.

A góllövőlistát 60 találatával vezető, a meccs legjobbjának választott Klujbernek jó esélye van a gólkirálynői címre, mivel hozzá legközelebb a még pályára lépők közül a norvég csapattal döntőt játszó, tavalyi az év legjobb játékosának választott Henny Reistad áll 42 találattal.

Magyarország-Franciaország 25-24 (13-12)

Magyarország: Szemerey - Győri-Lukács 5, Klujber 9, Papp, Füzi-Tóvizi, Vámos, Szöllősi-Schatzl 2, cserék: Kuczora 5, Márton 1, Bordás, Simon 1, Csíkos 2, Janurik.

(MTI)