"Amikor belevágtam, ezer helyre mentem el személyesen: nagyon erős tapasztalás volt"

A 2-es választókörzet, azaz a Városháza tér környéke és a Dózsa II. városrész lakói június 9-én nagy fölénnyel választották a körzet önkormányzati képviselőjévé Gyöngyössy Csabát, akit sokan, sok helyről ismerhetnek a városban.

Sokan gondolták úgy, hogy legyek én a körzet képviselője

– Ezúttal mint politikust, önkormányzati képviselőt kérdezem, milyen érzésekkel ült bele a közgyűlési székbe?

– Életemben elég sok pozícióban voltam már, de ilyen helyzetben még nem, amikor egyszerre sok embertől kaptam bizalmat. Egyébként természetesen nagyon megtisztelő érzés, hogy sokan úgy gondolták, én legyek ennek a körzetnek a képviselője az elkövetkező öt évben. Arra fogok törekedni, hogy amikor majd számot kell vetni, akkor az eredmény szempontjából mindenképpen pozitív mérleg jöjjön ki. A képviselőség nekem azt jelenti, hogy bármikor, bármilyen problémával meg lehet keresni, a problémának pedig mindenképp lesz megoldása. A megoldás nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyből fel lesznek újítva a járdák és száz parkoló épül, hanem azt, hogy elindul egy folyamat, a lakók pedig azt érzékelik, hogy a képviselő foglalkozik az ügyeikkel. A lényeg, hogy a körzetben élők életminősége javuljon.

– A civil karrierjében elért eredményeit nem félti, hogy a politikai pályán elhalványulhatnak, esetleg tönkre is mehetnek?

– A hitelesség egyrészt személyiség kérdése, másrészt úgy kell politizálni, hogy az önmagában is hiteles legyen, vagy maradjon. Erre vannak nagyon jó példák és persze rosszak is. Szerintem egyébként nem olyan lehetetlen dolog ez, csak egészen egyszerűen normálisan, becsülettel kell dolgozni. A politikus egy közvetítő, a körzetben élőket képviseli, akiknek az életét, problémáikat, gondjaikat célszerű ismerni. Amikor belevágtam ebbe az utazásba, akkor én ezer helyre mentem el személyesen. Ezekbe a lakásokba bekopogtam és elmondtam a terveimet, cserébe pedig meghallgattam ezt az ezer embert. Meghallgattam, hogy mit gondolnak, mit szeretnének, mivel értenek egyet és mivel nem. Ez egy nagyon erős tapasztalás volt. Nos, ezeket a véleményeket, embereket, problémákat képviselem a közgyűlésben és keresem rá a megoldásokat. És akkor válaszolok is az eredeti kérdésre, nem, nem féltem az eredményeimet. Szerintem inkább segíteni fognak.

– Érdekes sztori az ön életében, hogy tanította, majd érettségiztette Pintér Tamást, majd évekkel később Pintér Tamás már polgármesterként adta át önnek a díszpolgári címet.

– Igen, ez egy érdekes történet valóban. Egy elismerést mindig jó kapni, de sose mindegy, hogy az ember kitől kapja azt. A középiskolai években még senki sem tudta, hogy Pintér Tamásból néhány év múlva polgármester lesz. Sőt ráadásul még azt is tudni kell, hogy a képviselőségre is ő kért fel, illetve keresett meg engem. Úgyhogy van kapcsolódás és kötődés kettőnk között bőven.

Oktatás és kultúra: összefügg és összetartozik

– Az ön életében fontos és meghatározó terület az oktatás, illetve a kultúra? A kettő közül melyik a hangsúlyosabb? Egyáltalán meg lehet ezt így közelíteni?

– Természetesen nem lehet a kettőt különválasztani, sőt ez a két terület össze is kapcsolódik egymással. Mondok egy példát. Ha olvasok valami érdekeset, különlegest egy adott témában, azt sokszor be is viszem a történelem óráimra, még akkor is, ha az nincs benne a tankönyvekbe. Nálam összekapcsolódnak a dolgok és mindennek van összefüggése mindennel, a különféle megközelítések beépülnek a munkámba. A mai diákokat nagyon sok minden érdekli, ugyanakkor elég sok kihívásnak vannak kitéve, amit ők nem is érzékelnek. Olyan mértékben gyorsult fel az információáramlás, hogy nehéz elérni, hogy bármiben is el tudjanak mélyülni. A millió helyről érkező információ egyben azt is jelenti, hogy a mai fiatalok nagyon sok mindent tudnak, de ez a tudás sekélyes is egyben. Ehhez kell alkalmazkodni és lehetőség szerint lassítani a kommunikációs folyamaton.

Fontosak a helyi értékeink

– Az Oktatási, Kulturális és Társadalmi Kapcsolati Bizottság elnöke is. Hogyan látja saját szerepét ebben a pozícióban. Mit tud tenni a helyi kultúra érdekében?

– Ennek a kérdésnek több oldala is van. Egyrészt bizottsági elnökként olyan információkhoz is hozzá jutok, amikhez korábban nem, tulajdonképpen rálátásom van, rálátásom lesz a város kulturális életére, aminek a fejlesztésében elkötelezett a városvezetésünk. Ugyanakkor a városi költségvetésben a kultúrának ki kell harcolnia egy olyan szeletet, ami ezt biztosítja, a végeredmény pedig az itt élők közérzetét fogja javítani. Számtalan remek programunk van, nehéz is kiemelni bármit, a KMI-ben is rendszeresek a különböző beszélgetések, de jövőre folytatódik például a Dunaújvárosi Estek című sorozat, ami nagyon népszerű program volt az elmúlt évben. Szeretném, ha az intézményeink fejlődni tudnának és továbbra is szolgálnák az itt élők érdekeit, szórakozásukat. Remek intézményeink vannak, benne pedig elkötelezett kiváló szakemberekkel. Számítok rájuk és számítok velük. De ugyanúgy számítok és számolok a korábbi sikeres városi nagyrendezvényekkel, amiket már a dunaújvárosiak is megszoktak, megszerettek. Most konkrétan a Sugárúti Fesztiválra gondolok, ami ezreket mozgat meg évek óta.  Van egy egyedülálló szoborparkunk, amivel akár többet is foglalkozhatnánk és kezdhetnénk vele többet is. De ha belegondolunk, maga a városunk is egy különleges település, hiszen egy pici faluból nőtte ki magát régióközponttá, ennek a kulturális bemutatása is önmagában kuriózum. Sok múlik azon, hogy milyen politikai környezet lesz az önkormányzatok fölött, hiszen tudjuk, hogy a jelenlegi nem kedvez városunknak. Elképzelések, tervek vannak, forrásokat kell találnunk.

– Egy mondatban hogyan fogalmazná meg a terveit?

– Az lenne jó, ha a körzetemben levő elképzelések, amik ma még csak tervek, azok megvalósulnának. Szeretnék egy élhetőbb, egy zöldebb környezetet magunk körül. Szeretnék egy sikeres Dunaújvárost, benne egy sikeres 2-es körzettel, benne elégedett emberekkel.

(Fotó: Végh Zoltán)