Tóth Kálmán a 9-es választási körzet önkormányzati képviselője. Ő az, akinek a nevéhez különleges, vagy inkább nem hétköznapi számadatok is köthetők. Tóth Kálmán kis megszakítással 2002 óta, közel 25 éve önkormányzati képviselő, kereken 50 évet dolgozott a Dunai Vasműben. Talán kevesebben tudják róla, hogy Dunaújváros rekorder önkéntes véradója, már 156 alkalommal vállalta a „csapolást”.
A fentebb felsoroltak egyenként is figyelemre méltóak, így együtt még különlegesebbek, összességében pedig egy dunaújvárosi közéleti embert jellemeznek. Vagy legalább részben jellemeznek. Ismerjék meg (jobban) Tóth Kálmánt!
A kezdet kezdetén, az Ady Endre utcában
– Kezdjük egy bemelegítő, ámde fontos kérdéssel, hogy van, hogy érzi magát Tóth Kálmán, akiről a külső szemlélő meg nem mondaná, hogy 68 éves.
– Jól vagyok, köszönöm szépen. Hiszek az egészséges életmódban, így élek a gyerekkorom óta, fontos számomra a sport, a mozgás, így minden bizonnyal ez is lehet az oka annak, hogy sokak szerint nyugodtan letagadhatnék pár évet. Viszont a személyi igazolványomban a születési helyként Sztálinváros van megjelölve, így azt gondolom, ez eléggé behatárol egy bizonyos korszakot, tényleg 68 éves vagyok.
– Ez azt jelenti, hogy itt nevelkedett és együtt nőtt fel Dunaújvárossal. Hogyan emlékszik vissza gyerekkorára? Milyen város volt ez sok évtizede?
– A szüleim városépítőként érkeztek ide, szolgálati lakásban laktak, én pedig az Ady Endre utcában nőttem fel és fél életünket a grundon töltöttük, éjjel-nappal fociztunk. Ha valaki még emlékszik, az Ady Endre utcában laktak a focisták, a Fejes Laci bácsi, vagy a Krasznai Laci bácsi, különleges környék volt. Annak idején még két műszakban jártunk a Vasváriba. Ezt a fogalmat már csak a mi generációnk érti, akkor ez azt jelentette, hogy egyik héten délelőtt, másik héten délután jártunk iskolába. Sőt, mi még szombaton is jártunk suliba. Aztán a 316-os Szakmunkásképzőbe tanultam, amit akkor Makarenkónak hívtak és itt géplakatosként végeztem. Ez azért is fontos. azért is említem, mert ebben az időben és itt ismerkedtem meg a mozgalmi élettel, itt kezdődött egyfajta elköteleződés a közösségek felé, tenni akarás az emberek felé. Ami a mai napig hajtja az én motoromat. És hogy milyen volt ez a város sok évtizede? Sokszínű, nyüzsgő, fiatalos. Én nagyon szerettem mindig is.
Komoly beruházásokkal kezdődött az évezred
– Hogyan és mikor kezdődött a képviselői munkája?
– 2002-ben lettem önkormányzati képviselő és emlékszem, hogy még annak idején Pók Ferenc akkori alpolgármester kapacitált engem erre a feladatra. A képviselőségem első évtizede szerintem a város egy meghatározó időszaka volt, ez dr. Kálmán András polgármester nevéhez fűződik. Kálmán doktor elkötelezett volt abban, hogy legyen legalább egy munkahelyteremtő beruházás, ha netán történne valami a vasművel. Ki gondolta volna a kétezres évek elején, hogy a vasmű valaha tényleg ide jut… De vissza a munkahelyteremtéshez, ennek szellemében épült fel a Hankook gyára. Ehhez az időszakhoz tartozik az M6-os autópálya, vagy a Pentele híd megépítése. Azt ma már csak sajnálja az ember, hogy ennek folytatásában nem épült tovább az M8-as sztráda.
– Két és fél évtizedes politikai pályafutása során mit élt meg kudarcként?
– Kudarc? Soha nem felejtem el, amikor a rendőrségen rabosítottak bennünket képviselőket. A zöld SZTK eladása után született egy feljelentés és a veszprémi rendőrkapitányságon volt egy kihallgatás, ami legnagyobb megrökönyödésemre rabosítással zárult. Döbbenetes élmény volt, emlékszem, hogy kijöttem a kapitányság épületéből és sírtam, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy ingatlanhasznosítás ügye idáig fajulhat. Az élet aztán bebizonyította, hogy ez a döntés megfelelő volt ebben az időszakban, nem történt bűncselekmény. Ettől függetlenül a gombot nyomó képviselő felelőssége elvitathatatlan. Talán ez is bizonyítja, hogy egy-egy kérdés eldöntése nem ritkán bonyolult és összetett döntéshozói feladat, és valóban az idők folyamán nekünk is születtek fajsúlyos döntéseink, időnként ilyen-olyan következményekkel.
– Beszéljünk arról, ami jó volt!
– Természetesen voltak sikerélmények és vannak is, amik nélkül nem is lehetne dolgozni. Ezek a sikerélmények azok, amik erőt adnak mindig. Sokszor a hétköznapi dolgok. Nagyon jó és hasznosnak tartom, hogy fantasztikus közösségeink vannak. Ez igaz a Béke városrészre és igaz Újtelepre egyaránt. Újtelepen pedig egy nagyon jó közösség épült a Városvédők Újtelepért Egyesülettel, itt aztán olyan programok születtek, amik korábban sose voltak. Még azt is mondom, hogy példaértékű, ami ott folyik. Azt látom, hogy egyre inkább igény van erre a dologra, az embereknek igenis szükségük van közös programokra, rendezvényekre, feladatokra, közös élményekre.
A képviselő dolga, hogy segítsen
– Tóth Kálmánt sok esetben találjuk olyan helyzetben, amikor a köz érdekében kétkezi munkát végez, vagy lomtalanítások során éppen segít valakinek a negyedikről hűtőt lecipelni. Hatvannyolc évesen nem rossz hozzáállás.
– Elismerem, hogy nem klasszikusan képviselői feladat. Viszont az is igaz, hogy a lakóknak segíteni kell, főleg azoknak, akik rászorulnak. Én pedig örülök annak, hogy meg tudom tenni. Ha pedig a lomtalanításról beszélünk, akkor szerintem azt is el kell mondani, hogy ez is egy példaértékű dolog ebben a városban. Tessenek megnézni egy budapesti lomtalanítás után mi van ott napokig? És nézzenek körül nálunk, hogy a lomtalanítás után délután milyen rend van nálunk.
– A körzetében milyen feladatok vannak a közeli jövőben?
– A Béke városrészben tovább kell folytatni a járdaépítést, felújítást. Idén szeretném, ha a Mátyás király 8-15 közötti szakaszra sort tudnánk keríteni. Tudom, hogy azt is várják tőlünk a lakók, hogy új parkolók is épüljenek. A Békében már kész tervünk van egy 49 helyes parkoló kiépítésére, remélem meg tudjuk csinálni. Ha nem, akkor megcsináljuk társadalmi munkában, nekem azzal sincs bajom, ha valahol murvás parkoló épül, csak tudjunk építeni, mert szükség van rá. Büszke vagyok a környezetemre, arra, hogy egyre igényesebbek az emberek és hajlandóak is tenni környezetünk érdekében.
Újra jön a Sugárúti Fesztivál
– Idén május elsején ismét lesz Sugárúti Fesztivál, aminek egyik szervezője, támogatója Tóth Kálmán. Valamiért népszerű ez a program. Ön szerint miért és milyen szavakkal ajánlaná ezt a fiataloknak?
– A múltunkkal tudnunk kell szembe néznünk, nemcsak elszámolni kell vele, hanem emlékezni is rá. A mai fiatalok ezen a fesztiválon olyan dolgokkal találkozhatnak, amik 40-50 vagy 60 éve voltak divatban, használatban. És szembesítjük őket azzal, hogy ez így volt annak idején. Ilyen világ volt. Mi pedig ebben éltünk és bizony, de szerettük. Aztán csinálhatnánk belőle dunaújvárosiak világtalálkozóját, hazahívhatnánk azokat, akik tőlünk távol élnek valamiért. Ezzel a rendezvénnyel tényleg megmozgattuk a fél várost, a felvonuláson sok ezren ott voltak a Vasmű úton. A felvonulások világa nekünk sok-sok élményt jelentett valaha, ma úgy hívjuk, hogy emlék. A mienk. Én tavaly május elsején egy hetvenes évek végi katonaruhába öltöztem be, egyrészt köszönöm ezt a lehetőséget. Másrészt pedig, emlékszem, hogy csak úgy tódultak a szívembe az emlékek. Sose fogom elfelejteni. Valami ilyesmi miatt fontos és érdekes a Sugárúti Fesztivál. Aki nem hiszi, járjon utána! Május elsején!
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
