Van, aki "nyüzsiemberként" jellemzi Orosz Csabát, de ő örömmel vállalja

A következő beszélgetés a témát illetően valahol Orosz Csaba tűzoltói pályafutásának kezdetétől indul, de aztán általában minden mindennel összefügg, így talán nem meglepő hogy a 10-es körzet önkormányzati képviselői feladatainál, az elkötelezettségénél zárul. 

"Amíg élek, legbelül tűzoltó maradok"

– Aki ismeri, az tudja, hogy mindig csinál valamit, vagy éppen mindig úton van, hogy csinálhasson valamit. Nagyjából jól fogalmaztam? Meg ugye az sem kérdés, hogy Orosz Csabát nagyon sokan ismerik.
– Én tősgyökeres dunaújvárosi vagyok, ide születtem, a nagyszüleim pedig Ózd környékéről érkeztek ide, mint városépítők. Ötvenkét évet leéltem ebben a városban, ami azért kisváros, de nyilván nagyon sokan ismernek engem. Persze azt is tudom, hogy ebben az ötvenkét évben sok minden történt velem és körülöttem, sok mindenben benne voltam és sok mindent tettem. Tűzoltóparancsnokként jóval többet töltöttem a reflektorfényben és abban az időszakban sok mindent meg is tudtunk valósítani az én kollégáimmal, jó ügyek, vagy éppen a város érdekében. Van aki "nyüzsiemberként" jellemez engem, és talán az sem véletlen, hogy annak idején én is átvehettem ebben a városban az Örökmozgó díjat is. Szóval, tényleg van bennem egyfajta folyamatos tenni akarás. 

– Csaba! Hogyan tekint vissza a tűzoltóparancsnoki időszakára? Mit jelentett ez az életében?
– Én tűzoltóként kezdtem a munkám és bejártam azt a bizonyos ranglétrát, természetesen legalulról kezdve, majd tűzoltó alezredesként végeztem a pályámon. Az biztos, hogy megtanultam a fegyelmet, a rendet és ma is csak büszkén tekinthetek vissza arra az itt eltöltött 25 évre. Azt gondolom, hogy jól csináltuk, egy kisvárosi tűzoltósághoz képest országos hírünk volt, olyan dolgokat vittünk véghez, amit mások nem tudtak, vagy nem mertek. Hálás vagyok mindenért ami megtörtént. Aztán ma is van közöm ehhez a területhez, valószínűleg amíg élek, legbelül tűzoltó maradok, jelenleg a Pentelei Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek vagyok az elnöke.

"Muki példás összefogás mementója"

– Az elmúlt évtizedekben mi volt a legnagyobb, a legfontosabb közéleti történet az életében?
– Hmmm, talán a Muki vonat. Szerintem kevesen tudják, de a Muki vonatot az utolsó percben mentettük meg a végleges enyészettől. Egyszer valahol elejtettem azt a mondatot, hogy szívesen foglalkoznék a Mukival, majd váratlanul jött egy telefon, van rá 48 óránk, hogy elvigyük a volt vidámpark területéről. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy ehhez társakra lesz szükségem és ebben a kérdésben stratégiai partnerre találtam Csapó Gábor személyében, aki az akkori Dunaferr iskola igazgatója volt. Aztán azt kell mondanom, hogy valahogy nagyon kedvezően álltak a csillagok és nagyon sokan álltak a projekt mellé, és adták a munkájukat, vagy éppen támogatásukat. És ma ez a kisvonat ott áll a Vasmű úton és jelképez több dolgot is, számomra mindenképpen többet. 
– A tűzoltóparancsnoki székből, illetve ebből a közéleti szerepkörből egyenes út vezetett a képviselői székbe?
– Igazából az én hivatásos tűzoltóparancsnoki pályafutásomnak egy sérülés vetett véget. Ha ez a sérülés nem történik meg, akkor egészen biztosan máshogy alakul az életem, és most legfeljebb a tavalyi évi tűzesetek statisztikájáról beszélgethetnénk. De mivel anno én leszámoltam, adódott a kérdés: hogyan tovább? Illetve az, hogyan tehetnék én a környezetemért, a városomért!? És valami ilyen megfontolásból lettem képviselő, illetve pontosítok, választottak képviselőnek.  

"Törődni kell az emberekkel"

– Képviselőként inkább munkásruha, vagy öltöny jellemzi Önt? A kérdés arra irányul, hogy nagyon sokszor látni, hogy akár fizikai munkával is segíti egy-egy projekt létrejöttét. 
– A hétvégén egy idős hölgynek elromlott a centrifugája és segítettem neki. Mondhatom, hogy nem klasszikusan képviselői feladat. Viszont én azt vallom, hogy én vagyok abban a helyzetben, hogy tudok segíteni, az én hangomat jobban hallják, az én közösségi oldalamat többen követik és nekem dolgom segíteni. Én vöröskereszt aktivista is vagyok, és sokszor érzem azt, hogy legszívesebben körbe vezetném az embereket akár a városban is, ahová tartós élelmiszert szoktam vinni, vagy éppen kenyeret, hogy lássák, milyen nyomorúságos körülmények között is élnek emberek. Tudom, hogy nem oldhatom meg mindenkinek a problémáját, de akinek tudok, annak segítek. És annak is örülök, hogy a Rajta, Újváros! Egyesület képviselői általában is szociálisan érzékenyek, hogy odafigyelnek a környezetükre, a benne élőkre, a rászorulókra. Nekünk ez a dolgunk. És igen, ha kell, akkor beállok pakolni, terepet rendezni, vagy éppen lomtalanításban segíteni.
– Képviselőként is sikerült fontos projekteket elintézni. Ilyen a legutóbbi, a szovjet emlékmű elköltöztetése. 

– Sokat beszéltünk az elmúlt időszakban az emlékmű elköltöztetéséről és azt gondolom, hogy egy komoly és látványos sikert értünk el, ezzel kapcsolatban sok részlet megjelent már a helyi médiában. De azt talán kevesen tudják, hogy több próbálkozás is volt már az idők folyamán az emlékmű elköltöztetésére. Elindultak lépések Almási Zsolt polgármester idejében, vagy éppen Cserna Gábor polgármester idejében, de ezek a próbálkozások nem hoztak eredményt. Biztos sok minden kellett nekünk ahhoz, hogy megoldjuk a feladatot, talán kellett a megfelelő csillagállás is. De kitartottunk, végig vittük, végig egyeztettük és öt év után célba értünk. Most valami hasonlót érzek a kistemetővel kapcsolatban. Ez megint egy nagy feladat, a civil lakosság már a '80-as évektől kezdeményezte ennek a megoldását, a terület rehabilitációját. Mi azt ígértük, hogy rendbe fogjuk tenni, és már látszanak az első lépések. Tudom, hogy hosszú időre lesz szükségünk, de haladunk és megoldjuk. Ebben a történetben is érzek egy kis spirituszt, ami ad egy olyan jó érzést, ami felpörgeti az embert.

"Szeretnék büszke lenni arra, amit a képviselőségem alatt sikerült elintézni"

– Ebben a beszélgetésben néztünk visszafelé, nézzünk most egy kicsit előre. A 10-es körzetben milyen feladatokat emelne ki?

– Terület szempontjából az én körzetem a legnagyobb és mondhatom, hogy van még bőven megoldandó feladat. Sok pénzre lenne szükség, hogy közel 6 kilométer utat rendbe tegyünk Pentelén, Táborálláson, illetve az északi lakóparkban.  Táborálláson van egy csúszó partoldal, ami még mindig nincs teljesen megoldva, az ott élők jogos kérése, hogy teljesen biztonságos legyen ez a partoldal. Vannak még olyan utcák is, ahol sajnos nincs még szennyvíz csatorna, fontos lenne megoldani. Pálhalmán jó ideje igyekszünk elintézni, hogy a lakók saját vízórához jussanak, ezáltal olcsóbb legyen nekik a vízszolgáltatás. Remélhetőleg tavasszal pontot tehetünk ennek a problémának a megoldására is. A legfontosabb az, hogy mi képviselők mindig elérhetőek legyünk. Jolika néninek az a legnagyobb gondja, hogy nem vitték el a szemetet, Pista bácsinak az, hogy az önkormányzati területen álló fa veszélyezteti a kiskertjét, vagy pl. a napokban egy rókát ütöttek el a Baracsi úton. Az embereknek ilyen és ehhez hasonló ügyekben és helyzetekben kell segítség. Nekünk politikusoknak mindig a következő választásra kell készülni, azok az emberek, akiknek elérhetőek vagyunk, akiknek elintézzük a problémáit, akik elégedettek lesznek velünk, azok legközelebb is ránk fognak szavazni. Ha ez mégsem így sikerül, én akkor is úgy készülök, hogy továbbra is a városban fogok élni, én a szomszédaimnak, a városrész lakóinak, a város lakóinak a jövőben is becsülettel a szemébe szeretnék nézni. És szeretnék büszke lenni arra, amit a képviselőségem alatt sikerült elintézni, vagy véghez vinni. És még egy dolog, az arborétum. Visszük tovább, mindenképp fejleszteni fogjuk, fákat ültetünk, minél több gyereket viszünk ki oda, hogy érzékenyítsük őket a környezetvédelem, vagy az állatvédelem felé.

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)