Már megint jól kisütötték – minden ízében remek volt a Pentelei Kolbászfesztivál (galériával)

Oké, tényszerűen elfogult vagyok, meg húsevő, mi több, familiáris alapon is elkötelezett , de ezzel együtt  évre év lenyűgöz a Pentelei Kolbászfesztivál. A múlt szombati kavalkád különösen emlékezetesre sikerült – lássuk legalább nagy vonalakban, miért is.

"... a közösség ünnepe lesz!"

Azt már a kezdés is sejtetni engedte, hogy nem akármilyen program vár a vendégekre a gyönyörűen felújított – és egyre jobban belakott, de erről majd később – Mondbach-kúria udvarán. A főszervezők csapatából Vabják Kitti már a start előtt elárulta, hogy bár délelőtt tíz órára hirdették a betelepülést, de több olyan formáció is akadt, amelynek tagjai már egy órával előbb a helyszínen toporogtak – kezdenének már. Ráadásul a tavalyi csapatlétszámhoz viszonyítva csaknem dupláztak a jelentkezők számát illetően – ez nagy fegyvertény, nagyon örültek neki. A DSTV kamerája előtt is, a megnyitó köszöntőjében is a viadal kettős természetét hangsúlyozta Pintér Tamás polgármester:
– Hallottam a szervezőktől, hogy az idei, sorrendben tizenharmadik Pentelei Kolbászfesztivál során tizenöt csapat vállalja a megméretést – ha ilyen ütemben nő a jelentkezők száma, akkor éveken belül kinőheti a helyszínt az esemény. Már egy rövid bejárás meggyőzött arról, hogy ezúttal is nagyon komoly viadal készül, most mégis azt emelném ki, hogy a versenyen túl is hatalmas jelentőséget tulajdoníthatunk a programnak. Remek alkalom arra, hogy összejöjjünk, beszélgessünk, találkozzunk, együtt falatozzunk ezen a kiváló helyen – számomra nem kérdés, hogy a kolbászfesztivál a közösség ünnepe lesz!

Ízőrzőktől hangulatfokozókig

Alaposan kitettek magukért a versengő csapatok, volt, ahol egyenkötény, másutt huszárcsákó volt a viselet meghatározó eleme, a Kolbász Kommandó fantázianevű gárda tagjai mentek legtovább, náluk az egész standot a formációra fazonírozták. És bár mindenütt nagy erőkkel vállalták a keverés, töltés, majd a sütés nemes feladatát, többeknél visszaköszönt az alapgondolat: oké, hogy verseny, de igazán az együttlét, a kóstolás, kínálás, barátkozás számít. Ezt a tényezőt emelte ki Kurán József, a huszárok (hivatalos nevükön a Honvéd & Ökörkör) kapitánya, de ez volt a vezérlő csillag a tavalyi győztes Koczka és Pusi brigádjánál is. Ez a csapat nem akármilyen meglepetéssel, hidegtálas kóstolással is meglepte a fesztiválnyitány vendégeit – nemes gesztus, csillagos ötös jár érte.

Mondjuk a kóstolás és kínálás frontján a többi alakulat is kitett magáért – ráadásul a megnyitó után szinte azonnal biturbóra kapcsolt a kolbász- és pálinkakóstolás gépezete is a vendégváró pontokon, finom falatokkal és pompás hangulatfokozókkal lepve meg a közönséget.

Húsimádók kavalkádja

Az ilyes megméretések alappontja mégis – ki hinné – a kolbász, így röpke gasztroforradalmi körútra is kerekedtünk. A legszebb momentum a tradíció és a modernitás, esetenként a kifejezett merészség keveréke. Sokan évtizedes receptúra szerint dolgoztak, akadt, aki szülei-nagyszülei évtizedes tudományával érkezett: a dunavecsei családokat felvonultató Be-Joó-Haj csapat szóvivője készséggel elárulta, ő az édesapja örökségének tartja a kolbászkészítés tudományát. Volt, aki a hozzávalókat még elárulta, az arányokat azonban gondosan titkolta, de például Matlag Attila, a Mókus őrs vezérszónoka a klasszikus "pöntölei recept" pár fortélyát is megosztotta. Az egyik a fokhagyma arányának emelése a klasszikus receptúrához mérten, a másik, hogy kömény is kerül a sütnivalóba, de nem egészben, nem is őrölten, hanem az arany középutat választva tört formátumban.
A merészebb kísérletekre volt remek példa a Kamado Kommandó csapatának megoldása – azon túl persze, hogy a mi országunk kolbásszal és más finomságokkal díszített plasztikává vált értő kezük nyomán –, náluk a titkokról Naszári Lajos lebbentett fátylat. A sütő alkalmatosság összetéveszthetetlen füstös ízt eredményez, viszont szárít, a klasszikus comb és/vagy lapocka helyett a húst tarjából nyerik, ráadásul a szokásos-bevett 70-30 hús-zsír arányon is növelnek azzal, hogy a 15 kilós szetthez még egy kiló kolozsvári szalonna is keveredik a masszába. A kamadós mester szerint is rengeteg múlik a fűszerezésen, a házi őrölt pirospaprika kiválasztása külön tudomány, igaz viszont, hogy ő a Békés megyei elődök és rokonság hagyományát követve az egész köményre esküszik. 
Végül, de közel sem utolsósorban következzen az idei győztes, vagyis a Strand Büfé baráti kör kollektívájának sikerreceptje: mint szóvivőjük, egyúttal kolbászfelelősük, Bálint Gyula elárulta, egyfelől hosszú, de szó szerint több hetes kísérletezés vezetett a verseny során elkészített – a szakértő zsűrit is lenyűgöző – receptig, másrészt valódi közösségi munkamegosztás alapozta meg a sikert. Csapatukban volt kenyér- savanyúságfelelős, de akadt, aki különleges italokkal készült, más az adjusztálás során fontos mellékszerepet vállalt füstölt kacsamell beszerzésében járult a végső diadalhoz.

Vagyis: ahány ház/munkaállomás, annyi szokás, vonhatjuk le a nagyon logikus és roppant eredeti következtetést.  De hadd nyomatékosítsuk még egyszer: bár a húsimádók kavalkádja valóban rangos és vitán felül nemes versenyt hozott, ennek a viadalnak a jelentősége messze-messze túlmutat a receptúrák titkain. A szó megint a Koczka és Pusi csapaté: "csak szível és lélekkel, kedves barátsággal készülhet igazi finomság".

Remeklések így is, úgy is

Az egész kavalkádot házigazda-ceremóniamesterként koordináló, a zsűriben is helyet foglaló Mezei Zsolt általános hatáskörű alpolgármester is kiemelte az összkép színvonalát – gyorsan hozzá is tennénk, a kiegészítő programok terén is jelesre vizsgázott a kolbászfesztivál. A kísérő programok sorában nagyszerű műsort adott a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes, és szép sikert aratott a Pentelei Kéknefelejcs Hagyományőrző Népdalkör bemutatója is.

Remek volt a kirakodóvásár, és sokan keresték föl a kerámiaműhelyt, míg a kúriában a Dunaújváros mesél várostörténeti blog alkalmi bemutatója éppen úgy szép sikert könyvelhetett el, mint Kronászt Margit történész-muzeológus kitűnő, nagyon alapos, precíz tárlatvezetése. Összességében bátran elmondható: a Mondbach-kúria nemcsak kitűnő keretet, hanem immár valódi otthont is biztosított a sokadalomnak.

Maradjunk stílben: minden ízében remek lett a mutatvány – aki ott volt, tanúsíthatja, de a kavalkád kitüntetett pillanatairól azért meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán – DO)