"... más világban szerettünk volna élni"
"A Volt, L-múlt című könyvem 4. Sugárúti Fesztiválon történő bemutatása elé szánom ezt a kis ajánlót – szeretettel várva mindenkit egy csipetnyi múltidézésre, régi történetekre, az elmúlt város utcáin történő barangolásra." Tóth István vendégposztja.
A minap Dula jutott eszembe, amint kockás ingben, farmerban és tornacipőben álldogál, ücsörög a Vasmű úti szökőkút környékén. Most is hallom rekedtes hangját, amint arról beszél az őt szellemi vezérüknek tekintő haveroknak, miért is a Rolling Stones a legfrankóbb.
A szabadság vágya, álma
Aztán egyszer csak eltűnt örökké a szökőkút környékén és a Vasmű úton lófráló alakja. Ha van másvilág, minden bizonnyal első dolga volt Brian Jonest, a Stones egykori tagját felkeresni autogrammért, és egy kis baráti dumáért.
A Rolling Stones, valamint a Beatles, magyar viszonylatban pedig az Illés és a Metro, illetve az Omega, még később az LGT, megosztotta – legalábbis ízlésben – az ifjúságot. A jólfésült, gombafejű Beatles rajongóival szemben a Rolling Stones tábora a kissé szakadt, hosszúhajú bandát szerette. Olyasfajta tábor gyűlt köréjük, mint egy nemzedékkel később a Beatrice köré. Mick Jagger és a Stones zenéjével, megjelenésével azt a szabadságvágyat sugallta, ami olyannyira jellemző volt akkoriban a szocialista táboron kívül és belül élő fiatalok gondolkodására.
Fontos korszak volt ez. Nemcsak a zenében fogalmazódott meg az elődök világának elutasítása, hanem az irodalomban, filmekben, képzőművészetben, divatban, viselkedéskultúrában is.
Mi sem bizonyítja jobban az emberi természet egyetemességét, mint az, hogy bár más berendezkedésű társadalomban, más országban vagy éppen más földrészen éltünk, mint az alternatív kultúra képviselői, mégis, mi, a kádári szocializmusban Magyarországon élő fiatalok is tökéletesen értettük vagy érteni véltük Salingertől a „Zabhegyező”-t, John Lennont, vagy éppen a berlini utcákon hadakozó Rudi Dutschkét.
Lenéztük szüleink konzervatív életfelfogását, másképp, más világban szerettünk volna élni. Külsőségekben is demonstráltuk ellenérzésünket, apáink vasalt nadrágja, anyáink karton ruhája helyett farmerben jártunk, és a béke jelét tűztük ki ingünkre. Ha a tiltakozó utalásokat tükröző jelvényeket nem tudtuk beszerezni, megelégedtünk a sem a rendőrök, sem az általunk nem értett angol nyelvű műanyag kitűzőkkel is.
Amikor hosszú hajjal, kockás ingben, farmerben és kitaposott surranóban, vállunkon szimatszatyorral belenéztünk a jövőbe, tudtuk, hogy az más lesz, mint anyáink, apáink világa.
A világ nem változott
Ma már tudjuk, nem lett más. A világ, bár sokat változott külsőségeiben, azonban az emberi alaptermészet, és annak megnyilvánulásai az örökkévalóságot tükrözik.
Ugyan eltűnt a szocialista Magyarország, de mára itt van helyette valami hasonló. A tőlünk nyugatra élők sem más rendszerben élnek, mint eleik. Az ifjabb nemzedékek sem lettek mások, mint szüleik, nagyszüleik. A ruházat lezsersége, ugyanakkor uniformizáltsága manapság a világ minden táján zavarbaejtően azonos, és, bár alapvetően megváltozott a múlthoz képest, de a globalizációt fénysebességgel elősegítő technika révén azt is tudjuk, hogy aki viseli, vagyis az ember, valamint világa nem esett át semmiféle forradalmi átalakuláson.
Mindenesetre nekem, akinek az Easy Rider mindmáig nemcsak egy film, akinek John Lennon nemcsak egy zenész, és akinek a Rolling Stones ma is több mint egy zenekar, örömet szerez, hogy több évtized múltán megoszthatom emlékeimet azokkal, akik még a létező szocializmusnak nevezett társadalomban élték gyermekkorukat, fiatal éveiket. Tudom, egy-egy szó, történet elindítja majd olvasóim képzeletét, és már nem is velem lesznek, hanem ott, valahol a régmúltban, amikor még minden szépség, minden jó természetesnek tűnt – és eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd lehet másként is.
Tóth István
(Fotók: illusztrációk a kötetből)
(A Volt, L-múlt című könyv dedikálással és beszélgetéssel körített bemutatója a Sugárúti Fesztiválon lesz május 1-jén, csütörtökön 13 órakor!)
A rovat további hírei: Kultúra
Két versünnep a magyar költészet napjára
2025. ápr. 08.
A József Attila Könyvtár rendhagyó irodalomórával és a versíró pályázat eredményhirdetésével, a Versbarátok Klubja szavalt és énekelt versekkel, múzsamulattató programmal készül a magyar költészet napjára. Itt a részletes program – éppen időben szólunk, mint egy vers.
A költészet napja: konferenciával és gálával ünnepelnek
2025. ápr. 08.
Konferenciával és nagyszabású gálával ünnepli az idén húsz éves Versünnep Fesztivál a költészet napját április 11-én a Nemzeti Színház Gobbi Hilda termében.
Koncertözön és programkavalkád a zeneiskolában
2025. ápr. 07.
Idén is nagyszabású kínálattal készül a Sándor Frigyes Hétre a jeles muzsikus-zenepedagógus nevét viselő művészeti iskola: minden napra jut érdekes program – ráadásul már mától!
DSTV: a Viadana nagy visszatérése
2025. ápr. 07.
A beszámolót már olvashatták, most itt a DSTVÖ összegzése arról, hogy tomboló sikert aratott a Kortárs Művészeti Intézetben a Viadana Kamarakórus. Az együttes több év szünet után koncertezett újra Dunaújvárosban – szépszámú közönség és vastaps köszöntötte újra. Hangkép.
Utószó: Kemény István és verses lovagregénye (!) a folyatásban
2025. ápr. 06.
Kemény István József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, esszéíró lesz a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) sorozatának következő vendége; az irodalom barátait szerdán délután várják a magyar költészet napja alkalmából rendezendő eseményre.
Kiss Kálmán varázslatos vendégeskedése az Utószó sorozatában
2025. ápr. 03.
Versben mondta el, minden túlzás nélkül: humorral és nagy mesélőkedvvel körített rendhagyó irodalomórákká vált a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) élő irodalmi antológiája legutóbbi eseménye: az Utószó című sorozat vendége Kiss Kálmán költő, író, tanár volt, akivel Gyöngyössy Csaba beszélgetett kedden délután.
Folytatódik a "Rosti a Restiben" sorozata
2025. ápr. 01.
A Rosti diákjainak műveiből nyílt tárlat szép sikert aratott a Vasmű úti egységben, a következő bemutatót szerdán délután ajánlják a vendégek figyelmébe. Kajtár Lara önálló tárlattal rukkol ki.