"A segítő szándék a legfontosabb tényező"

Ahogy ígérték: gazdag programmal készültek az Életút című konferencia szervezői az idei szociálpolitikai kerekasztalra – aligha véletlen, hogy a szféra szereplői csaknem teljesen megtöltötték a rendezvényterem széksorait.

Példát mutat, reményt ad

Miközben a szociális katasztrófáról már jelen időben kell beszélni, a hasonló léptékű és vállalású események segíthetnek kiutat találni, hangsúlyozta köszöntőjében Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester:
– Már a program egyeztetésekor is úgy gondoltam, és most is hiszek abban, hogy példaértékű és reményt adó kezdeményezés tanúi lehetünk. Látjuk, érezzük, hogy rengeteg a probléma, a kihívás, de őszintén bízom abban, hogy a tenni akarás, a szféra szereplőinek korábbinál hangsúlyosabb és szélesebb együttműködése révén rengeteg jó gyakorlat, remek példa születhet. Korábban komoly krízisek nyomában jártunk – legyen elég csak a vírushelyzetre, a menekültügyre és az energiaválságra gondolni –, az elmúlt évek kihívásai után eljött az idő, hogy közösen gondolkodjunk az előttünk álló feladatokról. Hiszek abban, hogy a közösség együttműködése adhat hiteles válaszokat – és ez a mai tanácskozás egyúttal remek alkalom arra, hogy megtegyük a kezdő lépéseket ezen az új, közös úton.

Az élet közösségei

A közösségi szellem, az összefogás szükségessége visszatérő motívuma volt a tanácskozásnak, hiszen Molnár József Dodi közösségszervező, szociális munkás is az együttműködő szociális életközösség szerepéről, vállalásáról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a meglévő intézményrendszer mellett az egyházak, a civil szféra vagy éppen a nemzetiségi önkormányzatok bevonása is szükséges a célzott új közösségi háló létrejöttéhez, a hatékony és eredményes együttműködéshez.

Az emberért együtt dolgozó közösség szerepéről beszélt Kovács István görögkatolikus parókus. Mint kiemelte, valamilyen szinten minden ember „rászoruló” az anyagi, lelki, érzelmi biztonság megteremtése terén – és bárki bármilyen szerepet vállal ebben a közös tevékenységben, mindig a segítő szándék lesz a legfontosabb tényező. A szociális szféra és a kulturális intézmények új típusú együttműködéséről beszélt előadásában Zsinka Gabriella, a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) művészeti vezetője: mint kiemelte, önmagában is új és progresszív helyzet az intézmény meghívása – ugyanakkor számtalan kapcsolódási pontot találni a mai kor problémáira reflektáló művészet, valamint a kihívásokra reagáló szociális szféra között. Bárhol is tevékenykednek, a "törődő emberek" feladata és felelőssége közös, emelte ki az előadó, aki több kiállítás, valamint az intézményben futó EU-s programok példájával illusztrálta, hogy az érzékenység és nyitottság egyúttal elköteleződés is a segítségnyújtás, az együttműködés terén. 

Csak együtt sikerülhet

A szociális szféra szervezeteinek kialakulását, a város védernyő történetének fontos állomásait Kecskés Rózsa, a Jószolgálati Otthon Közalapítvány szakmai igazgatója elevenítette fel. Mint az előadó hangsúlyozta, az országos viszonylatban is példás struktúra úgy képes biztosítani a szférában kötelező közös szakmai hangolódást, hogy közben sikerült kiküszöbölni a párhuzamos feladatellátást. Az informális és együttműködő hálózat kialakítását, a jó gyakorlatok példáit, a kompetens, megbízható és hiteles szerepvállalást nevezte a közös munka alappilléreinek előadásában Mészárosné Libor Ágnes, az Útkeresés Segítő Szolgálat intézményvezetője, míg Bartalos Norbert, a Boldog Délután civil kezdeményezés vezetője az összefogás, szociális segítség révén megvalósuló "emberformálás" példáját hangsúlyozta.
Befejezésül Tisztl Henrik intézményvezető, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke hangsúlyozta: az érték alapú társadalomban a problémák közös és hatékony kezelése elképzelhetetlen a szolidaritás gyakorlatai, vagy éppen a közösség „jóllétének” szándéka nélkül. 

A dunaújvárosi kísérlet is azt vetíti előre, hogy együtt sikerülhet – de csak együtt sikerülhet.

(Fotó: Végh Zoltán)