Nagyot ment és nagyot szólt az Ambrózia Fesztivál (galériákkal)

Öcaline - 2025. június 17. 18:30

Dicséretes szervezettség és remek fellépők sora, gyorsan orvosolt gyermekbetegségek és összességében vitathatatlanul pazar élmény: nagy sikert aratott a Duna-parton rendezett Ambrózia Fesztivál a múlt hét végén. Pillanatképek, meg legalább három fontos tanulság.

Kezdjük az utóbbiak közül a legfontosabbal: jó volt az időzítés, ez a nyárköszöntő jelleg önmagában telitalálat. Az is jó, hogy a közönség aktivitása, már maga a tömegesség visszaigazolta a szervezői szándékot – jó, hogy összejött a fesztivál, jó, hogy sokan, nagyon-nagyon sokan voltak, és jó, hogy összességében egyértelműen pozitív visszajelzések érkeztek mind a fellépők köréből, mind a nagyérdemű térfeléről. Minden más: mellékszál.

Remek kínálattal

Már a fesztiválprogram összeállítása kényes ügy persze, és ezt a kényes ügyet is remekül rendezte az Euroshow csapata: Pető Zsolt és kollektívája amúgy is nagyon sok és nagyon nagy melót tett a történet mellé, mögé, de erről majd lesz egy bekezdés később, most lássuk a koncertmenüt. A lényeg: megvolt az egyensúly a húzónevek és a feltörekvő bandák között, és bár ízlésekről, műfajokról, de még akár előadókról is lehet vitatkozni, de full fölösleges – egy fesztivál akkor és attól jó fesztivál, ha nem csak a nagyszínpad játszik, sőt, jó esélyt kapsz arra, hogy másutt is találsz kedvedre való muzsikát, élményt, időtöltést. Ebből a szempontból az Ambrózia lényegében tökéletes felhozatallal szolgált – nekem például minden napra jutott egy komoly meglepetés az ismert előadók mellé. Mindig mindenütt ott lenni persze egyfelől képtelenség, másrészt ökörség: éppen a kavalkád legfontosabb jellemzőjét, a sokféleség élményét, a rácsodálkozás varázsát hagyja veszni, aki helyszínről helyszínre rongyol a kihagyhatatlannak gondolt percekért. 

Az első napot például a Bongor néven futó előadó bulijával kezdtem, nyers, éles, veszedelmesen erős szövegek a maroknyi, de annál lelkesebb közönség előtt – Kowa meg Majka is ütött, de nekem ez a szabadkai (de pláne tokiói!) csákesz volt a nap hőse pénteken. A szombat dettó: rendben, hatalmasat gurított Sisi hercegnő kegyetlenül erős bulija a nagyszínpadon kora este, és megvettem, de nagyon meg a Carson Coma zenekart – a koncertjük a fesztivál egyik vitathatatlan csúcspontja volt –, de a Trampúr nevű banda nyűgözött le igazán, és eskü, nem, illetve nem csak a „kapd el a seggem a vasútnál” meg az „örököltem egy mocsarat” szövegsorok miatt. Friss, lendületes local hero banda a festői egri végekről – amúgy pont olyan fésületlen, szabad, vagány és lelkes brigád, mint teszem azt a pécsi Kispál és a Borz vagy a szegedi Hollywoodi Bicikli volt harmincpár éve, vagy a Quimby, hogy egy kicsit (na jó, nagyon) hazabeszéljek. Hadd vegyem végig a felhozatalt: a vasárnapi menüben nálam mindent vitt a Parno Graszt zenekar késő délutáni napfürdős bulija, este meg a már említett Quimby remek, nekem nettó időutazást (is) hozó koncertje, viszont a revelatív élményt a fővárosi Backdoor People bulija hozta – az "Embertelen dal" már a beállásnál hasba rúgott, a koncerten is hibátlan volt.

A hátország is számít

Persze mindenkinek más és más nézőpont, fénytörés, élményzóna – ami viszont kétségkívül az Ambrózia számlájára írható és írandó, hogy remek feltételeket teremtett ahhoz, hogy ki-ki megtalálja a számára kedves elfoglaltságot, koncertet, kikapcsot a három nap alatt. A helyszín tökéletes, lazán bejárható, nyugis, emberléptékű. Apróság, de fontos apróság, hogy már a bejáratnál, mintegy névjegy/belépő gyanánt ott az Aztakeservit-brigád fémhulladékból kreált Poszeidon-portréja, apróság, de fontos apróság, hogy éjfél előtt is szedik a szemetet, apróság, de fontos apróság, hogy rendben vannak, tiszták az illemhelyek, és fontos, hogy folyamatosan jár a fesztiválbusz a belváros és a helyszín között. 

Szemléletes tétel, hogy az első napon éppen a tömegesség és a nagy meleg miatt a folyadékbevitelhez hosszú sorokat kellett kiállni, másnapra rendeződött a helyzet – mindenre volt, lett megoldás. Jöjjön egy műhelytitok is: a már említett ötletgazda-főszervező, Pető Zsolt nem percek, de pillanatok alatt oldott meg egy számunkra nagyon fontos technikai problémát szombaton este – ez utóbbi példa is a már említett tényezőt erősítette, mindig és mindenre, mindenkire figyeltek, sok és nagy melóval teremtve meg a fesztivál hátországát. És éppen ebben rejlik az Ambrózia másik titka: a szakmát, ha tetszik, a szakmai alázatot nem szabad megspórolni egy ilyen léptékű, nagyságrendű vállalás esetén. Meg nem is lehet – hiszen ettől működik. 

Hát kellett ez nekünk?

Egy picit távlatosabban fogom megválaszolni a kérdést, pedig egy szóval is sikerülhet: igen. Igen, mert fontos, hogy a város akár ezzel a fesztivállal is demonstrálja az életképességét, az élhetőségét, a vonzerejét. Az ország közepén vagyunk, egyforma távolságra Pécstől és Egertől, de még Szabadkától is, ha tetszik, Budapest tényleg csak egy ugrás, és bár ez még csak a második volt a sorban, a mostani siker akár hosszabb távra is megalapozhatja a folytatást. 

És idővel – mi több, belátható időn belül – a város fontos védjegye is lehet az Ambrózia Fesztivál. A mostani siker után nem lehet kérdés: a lehetőség adott, mi több, kézenfekvő. A többi már szándék kérdése.

A DO napi bontásban jelentkezett a fesztivál galériáival; az alábbiakban mutatjuk mindet, hadd meséljenek a képek!

Ambrózia Fesztivál – 1. nap (katt) >>
Ambrózia Fesztivál – 2. nap (katt) >>
Ambrózia Fesztivál – 3. nap (katt) >>

(Fotó: Végh Zoltán)

A rovat további hírei: Mozaik

DSTV: fotós "villámtárlat" a Vasmű úton

DSTV: fotós "villámtárlat" a Vasmű úton

2025. szep. 14.

Nem mindennapi akcióval rukkolt ki a Panoráma Fotó Egyesület a Vasmű úton a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. A járókelők egyik pillanatról a másikra fotókiállítás közepén találhatták magukat. a közösség tagjainak jóvoltából. Sokan megcsodálták az alkalmi bemutatót. Hangkép.

 

Csodakert kápráztatja a belváros sétálóit

Csodakert kápráztatja a belváros sétálóit

2025. szep. 13.

Hosszú évek óta látni, hogy gondos kezek ápolják a Dózsa György út és a Bartók Béla út kereszteződésében található kertet. Kozár Tivadarné a Dózsa György út 5. lakosaként kezdte el ápolni a köztéri zöld területet, ami már rengeteg gyönyörű növénnyel büszkélkedhet.

Miért fontos a megfelelő hajtogatott kéztörlő papír választása?

Miért fontos a megfelelő hajtogatott kéztörlő papír választása?

2025. szep. 13.

A közösségi mosdók helyes működéséhez elengedhetetlen a jól megválasztott papír kéztörlők használata. A mindennapi rutin részét képezik a munkahelyen, éttermekben vagy bármely kereskedelmi helyszínen, ahol a tisztaság és a higiénia alapvető elvárás.(X)

A pergola új arculata: a modern kültéri élettér titkai

A pergola új arculata: a modern kültéri élettér titkai

2025. szep. 11.

Ahogy a kényelmes benti környezetet egyre inkább szeretnénk a szabad térbe is átültetni, a korábban inkább szőlőlugasokra hajazó pergolák napjainkban már egészen más szerepet töltenek be. (X)

Így lehet igényelni energetikai tanúsítványt CSOK-hoz

Így lehet igényelni energetikai tanúsítványt CSOK-hoz

2025. szep. 10.

Gondolta volna, hogy az otthonteremtés jövője összefonódik az energiatakarékossággal? Magyarországon a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) ösztönzi a háztartásokat arra, hogy fenntartható és energiatakarékos otthonokat hozzanak létre. (X)

Csodás égi játék helyett és mellett remek közösségi élmény (galériával)

Csodás égi játék helyett és mellett remek közösségi élmény (galériával)

2025. szep. 10.

Sokan voltak kíváncsiak a Duna-parton a vasárnap esti holdfogyatkozásra, de az időjárás – vagy konkrétabban: a felhők – miatt jó ideig adós maradt a fantasztikus látvánnyal égi kísérőnk. Viszont: végig remekül szórakoztunk.

DSTV: az élő muzsika utazó követe

DSTV: az élő muzsika utazó követe

2025. szep. 10.

Egyre kevesebb olyan hely van az országban, ahol élőzenés produkciók dobják fel a vacsorák vagy esték hangulatát, derül ki a DSTV összegzéséből. Vannak azonban, akiknek továbbra is igényük van az ehhez hasonló élményekre – és szerencsére akadnak még olyan zenészek is, akik kifejezetten ebben a közegben érzik jól magukat. Ilyen például Liszkai Lukács. Hangkép.