Hazatértek a vb dunaújvárosi hősei (galériával)

Mint arról beszámoltunk, csak a döntőben szenvedett vereséget, így ezüstérmet szerzett a szingapúri világbajnokságon a két DFVE-játékossal (Garda Krisztina, Sümegi Nóra) felálló magyar női vízilabda válogatott.

Büszkék az ezüstre

A szerdai finálét követően szinte azonnal repülőre ültek a csapat tagjai, akik tegnap este érkeztek meg Magyarországra, és a dunaújvárosi különítménynek pénteken délelőtt már a Fabó Éva sportuszodában volt jelenése, ahol a DFVE, valamint városunk közvetlen vezetése is fogadta a világbajnoki ezüstérmes játékosokat. Az egyesület részéről Rafai Krisztina marketing és kommunikációs vezető, míg városunk vezetésétől Mezei Zsolt városüzemeltetési ügyekért felelős általános hatáskörű alpolgármester, valamint Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester köszöntötte szeretettel és egy-egy virággal a vb-hősöket, akik az elismerő szavakat követően a DFVE nyári táborában résztvevő gyermekekkel készítettek közös fotókat és tartottak rövid élménybeszámolót a mögöttük hagyott időszakról.

A DFVE játékosai természetesen nagyon örültek a világbajnoki ezüstéremnek, árulták el a DSTV kamerája előtt, mikor arról kérdeztük őket, tekintsenek vissza a szingapúri viadalra.

Garda Krisztina:
– Nagyon sok fiatal volt most a csapatban, ha jól emlékszem mindössze nyolcan maradtunk a párizsi keretből, a csapat másik részének pedig szinte az első világversenye volt ez a mostani. Ezzel együtt én is nagyon pozitívnak értékelem a szereplésünket, ha valaki a vb előtt azt mondja, hogy ezüstérmesek leszünk, akkor lehet, hogy aláírom. Persze a döntőt máshogy képzeli el az ember, főleg, ha már ott van, akkor inkább nyerni szeretne, de ez egy szép eredmény és büszkék lehetünk rá. Mivel még nagyon sokan az elején járnak válogatott pályafutásuknak, ezért ők és ezzel együtt a válogatott is sokat fejlődhet az elkövetkezendő években.

Sümegi Nóra:
– Számomra még mindig hihetetlen ez az élmény, ami velünk történt. Nagyon örülök az ezüstéremnek, elsőre csodálatos eredmény volt ez, és amit megéltünk Szingapúrban, számomra is olyan pluszt ad, ami akár a bajnokságban is előrébb vihet. Én erről álmodtam gyerekkorom óta, de most, hogy eljutottam idáig, még mindig nehéz felfogni. A rutinosabb játékosok tapasztalata, az a nyugalom, mi belőlük áradt, nagyon sokat segített a fontosabb és kevésbé fontosabb meccseken is. Amikor ők a vízben vannak, az egy olyan biztos alapot ad a csapatnak, aminek köszönhetően a fiatalabbak is mernek vagányabbak lenni és ez is hozzájárult ehhez a szép eredményhez.

Múlt, jelen és jövő

Dunaújvárosnak minden siker rettentően sokat számít, és a vízilabdázók stabilan szállítják is a szebbnél szebb eredményeket, ezért Barta Endre, valamint Mezei Zsolt alpolgármesterek is nagy izgalommal követték végig a válogatott világbajnoki szereplését, s joggal lehettek büszkék a csapat és a dunaújvárosi játékosok eredményére.

Végh Zoltán felvételei

Barta Endre:
– Ilyenkor duplán vagyok büszke, mert a dunaújvárosi játékosok sikereinek nagyon örülünk, ugyanakkor a magyar válogatott eredményeit tekintve minden sportszerető ember büszkeséggel tekinthet a múltra és a jelenre. Ezt szerencsére itt a városban is megmutatjuk, tényleg van egy nagyon szép múltunk, erős jelenünk és ha a közelmúltban véget ért U16-os Európa-bajnokságra gondolunk, ahol szintén volt három dunaújvárosi játékos, akkor elmondhatjuk, van egy csodás jövőképünk is. Én azok közé tartozom, akik úgy érzik, ezt az ezüstöt megnyertük és ez egy óriási dolog, mert a világ második legjobb csapata a magyar, s aki követte a mérkőzéseket, láthatta a folyamatos fejlődést, a csapategységet és ez itt Dunaújvárosban is megmutatkozik, szóval egy kicsit előre is nézve én azt érzem, hogy itthon is szép szezon elé nézhetünk majd, annak meg külön örülök, hogy hozzá tudunk tenni az országos sikerekhez is.

Mezei Zsolt:
– Nekem személy szerint is nagyon sokat jelent ez az eredmény, mert imádom a vízilabdát, legyen az a férfi, vagy a női szakág, folyamatosan ott ülök a televízió előtt, vagy itt az uszodában nézem a mérkőzéseket. Végig drukkoltuk a világbajnokságot családostól, unokástól, feleségestől, s bár a döntő nem úgy sikerült, ahogy reméltük, de ez most igazából nem is számít annyira, mert ilyenkor eszembe ötlik az, hogy bárcsak én lehetnék valamiben második legjobb a világon! Ez egy nagy dicsőség az országnak, Dunaújvárosnak és a DFVE-nek is, már az is, hogy ezek a lányok itt, a Fabó Éva Sportuszodában készülnek, játszanak, ez nagyon jó érzés és nagyon büszke vagyok rá.