A nyár egyenlő a fesztiválokkal. Világszerte rendeznek kisebb és nagyobb zenei forgatagokat – szerencsére Dunaújváros sem maradt ki a jóból. Az Ambrózia fesztivál és a Rockmaraton is más-más célcsoportnak szólt, de vajon hogyan is épül fel egy fesztivál? Jiling Ottót kérdeztük, aki pultosként, színpadmesterként és fellépőként is megjárta a kavalkádokat.
Ha nyár, akkor fesztiválok. Magyarországon is nagy hagyománya van a zenei mulatságoknak – a bőséges kínálatból bárki válogathat. Sziget fesztivál, Művészetek Völgye vagy a Fishing on Orfű – felsorolni is nehéz lenne a hazai repertoárt. Dunaújváros ezen a nyáron sem maradt ki a jóból, a Duna-part az Ambrózia fesztiválnak, míg a Szalki-sziget a Rockmaratonnak adott otthont. A résztvevők jóformán nem is érzékelik, hogy egy-egy esemény mennyi munkával és előkészülettel jár. Erre Jiling Ottó is rávilágított, aki a Sevége zenekar frontembereként fellépőként, de színpadmesterként és pultosként is dolgozott már fesztiválokon.
A láthatatlan különítmény
Ottó egészen kicsi kora óta élvezi a fesztiválok forgatagát – édesapjának köszönhetően korán beleszippanthatott a miliőbe:
– Imádom a zenét, az embereket, a nyüzsgést – a fesztiválokon ez a három elegye adja a tökéletes közeget. Amikor a Rockmaratont először rendezték Dunaújvárosban, új oldalát is megtapasztalhattam a bulinak. Az Off-Rock Tanya tagjai közé tartozhattam, talán akkor kapott el magával az érzés: ezt akarom csinálni.
Számos szerepkörben bizonyította már rátermettségét. Ebben az évben a Lowland Fesztiválon az egyik legfelelősségteljesebb munkát kapta – színpadmesterként is bizonyíthatott. A fogalom első hallásra megfoghatatlan, Jiling Ottó szerint nem az:
– Ebben a szerepben szinte mindenért felelünk – a színpadon történtekért, a zenekarok méltó fogadásáért, a backstage állapotáért, a gördülékeny be- és kipakolásért. Több tíz, akár száz emberrel vagyunk összeköttetésben, akikkel folyamatos a kommunikáció. Bár jó beszélőkével áldott meg az élet, a pontos és egyértelmű megfogalmazáson nagyon sok múlik.
Úgy véli, hogy a tiszteletteljes kommunikáció alapkövetelmény – legyen az frontember, pultos vagy hangosító szakember, mindenkihez kedvesen és udvariasan kell szólni.
A fesztiválok jó kimeneteléért rengeteg ember felel – Ottó mégis úgy véli, az a legjobb, ha a bulizók semmit sem vesznek észre a munkájukból. Mint elmondta, akkor végeznek jó munkát, ha a szervezők láthatatlan elemeivé válnak a forgatagoknak.
Színpadokon át
Jiling Ottóról érdemes tudni, hogy nem szereti a csendet. Folyamatosan ötletel, mozgolódik és pezseg – úgy érzi, hogy ez tartja őt életben. A jövőre nézve sem tervez megállni:
– Nagyon szeretek emberek között lenni, velük foglalkozni, élvezem a társaságukat és rendkívül szórakoztatnak. Zenészként vagy „porondmesterként” sem szeretnék leállni, hajt a fejlődés vágya.
Jiling Ottó elmondta, hogy lelkesedéstől és szeretetből csinálja – amennyi energiát elvesz tőle a munka, annyit vissza is ad neki a fesztiválok és a zenészélet világa. Tervek, mozgás, zsezsgés, pörgés – folyamatosan várja az új feladatokat, kihívásokat.
Fotók: Jiling Ottó
Fotó: Végh Zoltán
