Egészséget, sok boldogságot, Erzsi néni!

Magyar Erzsébet a Somogy vármegyei Vízvár községben iparos családba született 1935-ben.

Vízvárról Dunapentelére

A Vízváron töltött gyermekéveire Erzsi néni a mai napig pontosan, sokszor szomorúan emlékszik, pedig már eltelt jó pár évtized. Mint fogalmazott, utolsó, legkisebb gyermekként hányatott sorsa lett, hiszen édesapját 13 éves korában elveszítette, és onnantól kezdve dolgozni kényszerült:

– Nagy családból származom: 8 testvéremmel együtt Vízváron éltem, és az általános iskolát is itt végeztem. Az apukám jómódú iparos-asztalos ember volt: 8 emberért felelt a munkájában. Az édesanyám pedig háztartásbeliként engem és a testvéreimet nevelte. 13 éves voltam, amikor elveszítettem az édesapámat, és az édesanyám arra kért a testvéreimmel együtt, hogy keressünk munkát, keressük meg a mindennapi betevőt.

Erzsi néni így Ilona nővérével, és sógorával Dunapentelére került – ez is felejthetetlen volt, idézi vissza:

– Soha sem felejtem el, hogy édesanyám a vonathoz kísért, ahol már Ilona nővérem várt. Egy pár szandált, egy harisnyát és egy bugyit csomagolt, és azt mondta nővéremnek és sógoromnak, hogy "vigyétek el a Bözsikét is magatokkal oda, Dunapentelére!". Így kerültem a városba.

Nehéz kezdet

Bár akkoriban indult városunk építése és tömegével érkeztek a családalapítás előtt álló fiatalok, 13 éves kisgyermekként nem jár sikerrel a munka világában. Sokáig nem boldogult, míg nem aztán a "munkaügyis" Petruczi Antal bácsi a 26-os Építőipari Vállalatnál a kőművés szakmához segítette: 2 éven át tanulta a szakma csínját-bínját, de fiatal nőként jobbnak látta, hogy a kőművesek mellé, segédmunkásnak szegődik:

– A segédmunkás-létből is tovább mentem végül: beindult akkoriban egy gépkezelő tanfolyam, azt elvégeztem, és utána könnyűgépkezelő lettem. Végül pedig a 26-osoknál portaszolgálatot teljesítettem hosszú éveken át – 1990-ben innen mentem nyugdíjba.

Nyugodt jelen

Erzsi néni mindennapjai ma már a jó megérdemelt pihenéssel telnek. Két gyermeke, négy unokája és két dédunokája gyakran látogatja Bözsi mamát. Azt mondta: fia gondozza, segít egyebek mellett például a bevásárlásban vagy a gyógyszerei intézésében, és boldog, hogy számíthat rá.

Bár egészsége már nem szolgál teljesen jól, mégis, derűsen áll a hétköznapokhoz, amelyek lassan, takarítással, tv-nézéssel vagy olvasással telnek.

Isten éltesse, Erzsi néni, erőben, jó egészségben még sokáig!

DMJV Önkormányzata

(Fotó: Végh Zoltán)