Tóth Kálmán, a 9-es választókerület önkormányzati képviselője 50 évet dolgozott a vasműben, 25 éve dolgozik a helyi közéletben, 2002 óta képviselő – nem ide kapcsolódik, de önmagában is bravúr, hogy 164-szeres véradó. És ha már a számokkal játszunk, idén lesz 70 éves.
Több számot, adatot is felsoroltunk a bevezetésben. Nehéz sorrendet állítani, talán nem is kell és nem is lehet. Egy biztos, Tóth Kálmán az egyik legrégebbi szereplő a helyi közéletben, és az a politikus, akit eddig mindig megválasztottak a körzetében. Interjúnkból talán az is kiderül, hogy miért.
– Több mint két évtizede tagja a dunaújvárosi közéletnek. Hisz még a számokban?
– Őszintén? Sokszor nem. A számok önmagukban keveset mondanak. Lehet velük operálni, lehet őket lobogtatni, de a város, az emberek élete nem táblázatokból áll. Ugyanakkor néha mégis érdekesek. Például akkor, amikor visszanézünk egy hosszabb időszakot, és azt látjuk: valami mégiscsak összeállt.
– Mire gondol pontosan?
– Arra, hogy idén már a huszonötödik évemet töltöm el a közéletben. Volt benne minden: sikerek, kudarcok, viták, tanulási folyamatok. Volt fél év, amikor nem voltam önkormányzati képviselő – ezt mindig fontosnak tartom hozzátenni. De akkor sem szakadt meg a munka, akkor is a városért dolgoztam. A képviselőség nem egy szék, hanem felelősség és szolgálat.
Bizottságok, bizalom, felelősség
– Több meghatározó bizottságot is vezetett az elmúlt években.
- Igen, és ezt mindig nagy megtiszteltetésként éltem meg. Jelenleg már tizenkettedik éve vezetem a jogi bizottságot, korábban két cikluson át a pénzügyi bizottság elnöke is voltam. Ezek nem látványos pozíciók, de annál fontosabbak. Itt dőlnek el azok az előkészítő folyamatok, amelyek meghatározzák egy város működését. Ez bizalom kérdése. Ha újra és újra rám bízzák ezeket a feladatokat, az azt jelenti, hogy számítanak rám, és ez kötelez engem. A képviselőség nem egy szék, jóval inkább felelősség és szolgálat.
– Ha visszatekint, mely időszakokra emlékszik vissza a legszívesebben?
– A 2004-es EU-csatlakozás előtti évekre mindenképp. Akkor én vezettem az önkormányzat EU-s felkészülésért felelős bizottságát. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy Dunaújváros ne maradjon le, hogy legyenek programok, projektek, nemzetközi kapcsolatok. Úgy érzem, akkor jól vettük az akadályokat. Ebben az időszakban volt az M6-os autópálya megépítése is. Ez hatalmas lehetőség volt a városnak, déli irányba, Pécs felé, de Budapesthez is közelebb hozott bennünket. Az már fájó pont, hogy a Székesfehérvár vagy a Balaton felé vezető gyorsforgalmi kapcsolat mindmáig nem valósult meg. De ekkor épült a Pentele-híd és ehhez az időszakhoz köthető a Hankook letelepedése is.
A vasmű ügye: városi sorskérdés
– Az elmúlt évek legnagyobb traumája a vasmű helyzetének alakulása volt.
– Ez nemcsak gazdasági ügy, hanem emberi dráma. 2024. június 9-e után egy nappal jelentették be a kokszoló bezárását. Családok százai kerültek bizonytalanságba. Volt, ahol az apa, az anya és a gyermek is a gyárban dolgozott. Karácsony előtt sokan munka nélkül maradtak. A városnak, a kisvállalkozóknak, az egész magyar iparnak szüksége lenne arra, hogy a vasmű újra termeljen. Kérdezem, miért kell Kínából hozni olyan termékeket, amelyeket itt is elő tudtunk állítani? Félkész termékeket, lemezeket, profilokat. Ez nem nosztalgia, hanem gazdasági racionalitás. De az is, hogy miért kell elvonni forrásokat ettől a várostól, amikor nincs termelő nagyiparunk? A szolidaritási hozzájárulás idén is másfél milliárd forint. Közben az iparűzési adók jelentős része kiesett. Dunaújváros nem kevesebbet kér, mint egyenlő bánásmódot.
Egyéni győzelmek, közösségi munka
– A helyhatósági választásokon mindig egyéniben nyert. Ez különös jelentőséggel bír a közéleti szerepvállalását illetően?
– Igen, különleges felelősséget jelent. Soha sem listáról jutottam be. Ez azzal jár, hogy kopogtatni kell, beszélgetni kell az emberekkel, jelen kell lenni. Ha kell, leviszem a szemetet egy idős embernek. Ha kell, hólapátot fogok. Ez nem kampány, ez mindennapi munka. A politika számomra személyes műfaj. Ismerni kell az embereket, a gondjaikat, a környezetüket. A 9-es körzetben ezt próbálom képviselni.
– A körzetében feltűnően sok a közösségi kezdeményezés...
– Ez szívügyem. Civil szervezetek, klubok, rendezvények nélkül nincs élő városrész. Az ökonap, a garázsvásár, a Mikulás-ünnepség, a kézműves vásár mind arról szólnak, hogy az emberek találkozzanak, hogy együtt legyenek. A Városvédők Újtelepért Egyesület kiemelt szerepet játszik a körzet életében. Külön büszke vagyok az újtelepi játszótér felújítására. Ez utóbbi távirati stílusban pedig így történt: sikeres pályázat, 2 hónapos közös munka vállalkozói segítséggel, ötven zsák cement – mindennek eredménye egy biztonságos, modern tér a gyerekek számára.
– Talán nem mindenki tudja, de különleges vállalása a véradás.
– 164 alkalommal adtam vért. Ez közel ötszáz ember életében jelentett segítséget. Számomra ez természetes. Munkásként éltem le az életem nagy részét, a vasműben dolgoztam ötven évet. A munka sosem ijesztett meg. A képviselőség is munka.
Előre tekintés: 2026 és azon túl
– Miben látja a következő időszak legfontosabb feladatait?
– Fejleszteni, amit lehet. Járdák, közlekedés, esővíz-elvezetés, közösségi terek. És legfőképp: megtartani a hitet abban, hogy Dunaújvárosnak van jövője. Nem szabad lemondani erről a városról. Én ebben hiszek. És amíg bizalmat kapok, ezért fogok dolgozni.
DMJV Önkormányzata
(Fotók: Végh Zoltán)
