Különleges történelmi pillanat részesei lehettek azok, akik a tomboló kánikula ellenére ellátogattak a Mondbach-kúriához szombaton délelőtt – Pentele egykori főterén immár hivatalosan is elfoglalta méltó helyét a Szentháromság-szobor. Az ünnepség érdemes befejezése volt az évekig tartó munkának, ami a szobor áthelyezését előzte meg.
A műemlék felújítása rengeteget rejt magában – városunk történelmének, történetének fontos darabja, amely kulturális értékei mellett komoly emlékezetpolitikai jelentőséggel bír. Sok év előkészítő munkáját, szakmai és jogi feladatait követően mára egy felújított, teljes pompájában ragyogó emlékmű díszeleg a megújult kúria épülete előtt – teljessé vált a hajdani virágzó mezőváros, Dunapentele, vagyis a mai Pentele városrész egykori főtere.
A múlt és a jövő összetartozik
A Szentháromság-templom előtt hosszú évtizedekig pihent a szobor, az áthelyezéssel azonban központi elemévé vált Pentele városrész látképének – sokáig a szovjet emlékmű foglalta előle a helyet. Napjainkban a történelem azon szelete is megfelelő helyen, a köztemetőben díszeleg, így szépen lassan, kitartó munkával mindkét műemlék a megfelelő helyre került.
A szombat délelőtti hőség ellenére is sokan vettek részt a szoboravatáson, annak megszentelésén. Pintér Tamás polgármester az esemény kapcsán kiemelte a szakemberek, restaurátorok, és minden közreműködő szerepét a folyamatban – a sokszor láthatatlan munka nélkül nem kerülhetett volna át a szobor a térre:
– A mai egy történelmi jelentőségű nap, hiszen egy olyan emlékművet helyezünk vissza a kúria elé, amit már nagyon vártak. Sokan talán kicsit fel is adták a reményt, hogy a Szentháromság-szobor ismét a Mondbach-kúria előtt állhat. A közösség régi álma volt, ami most megvalósult, és egyfajta küldetést is teljesítettünk akkor, amikor a szovjet emlékművet áthelyeztük. A Szentháromság-szobor egyfajta menedékként is szolgálhat az erre jövő emberek számára – olyan lelki táplálékot is nyújthat, amelyre erre a felgyorsult világban nagy szükségünk van.
Orosz Csaba, a városrész önkormányzati képviselője is sokat tett a terv megvalósításáért:
– A Szentháromság-szobor és a kúria mindig is összeillett. Précsényi Márton 1891-ben elkészített tervei nyomán ide álmodta meg ezt az alkotást, majd az évek során Pentele főterévé is vált ez a helyszín: akkoriban is a Szentháromság tér nevet viselte. Innen indult a körmenet, itt volt a búcsú, tényleg a szíve-lelke volt ez a tér Pentelének. A második világháború kaotikus időszakában orosz, német és magyar katonákat is temettek a kúria elé – az ebből az apropóból felállított emlékmű miatt a szobor a katolikus templom elé került. Az emlékmű megmentése a szerencsének és a híveknek volt köszönhető – az ő kitartásuknak is emléket ad a műalkotás.
Az emlékezések tükrében
Az ünnepségen Baltási Nándor római katolikus plébános szentelte meg az emlékművet – a restaurálás után a szobor csontszínben és ezüstben tündököl Pentelén. A plébános szerint az egyházközösségnek felbecsülhetetlen értékkel bírt a nap:
– Nem is igazán tudom megfogalmazni, mit is jelent a szobor visszahelyezése a pentelei, illetve a dunaújvárosi katolikus közösség számára. Mérhetetlen, megfogalmazhatatlan. Amikor hallottam, hogy átnevezték a teret Szentháromság térre, felcsillant bennem a remény. Amikor Soltész Miklós államtitkár városunkban járt, felvetettem neki az ötletet – a plébániát támogatta. Köszönöm Pintér Tamás polgármesternek is, hogy a régen dédelgetett terv szárba szökkenhetett, hiszen az ötlet és a szándék onnan indult el, majd a közbenjárásunkkal valósult meg. Mi a szabadságot éltük meg ezzel, a kinyílást – jelen vagyunk a hitünkkel és a közösségünkkel a társadalomban.
Az ünnepség keretében Kronászt Margit, az Intercisa Múzeum történész-muzeológusa idézte fel a szobor történetét – méghozzá különleges nézőpontból, a korabeli képes levelezőlapok tükrében.
Pentele és Dunaújváros múltja összefonódott a szombati ünnepségen – a megújult főtér immár teljes pompájában tanít és emlékeztet a jövő generációi számára is.
(Fotók: Végh Zoltán)
