A szélsőséges aszályok és a gyorsuló klímaváltozás alapjaiban formálják át a hazai kukoricatermesztést. A szakemberek szerint a növény nem visszavonhatatlanul bukott el, de a sikeres folytatáshoz komplex szemléletváltásra, nemesítésre és korszerű agrotechnikára van szükség.
A hazai kukoricatermesztés jelentős kihívásokkal néz szembe: a becslések szerint a vetésterület mintegy 670 ezer hektárra zsugorodott. A szakértők kiemelik, hogy a klímaváltozás sebessége szinte minden korábbi várakozást felülmúlt, így nem egy-egy rendkívüli aszályos évre, hanem a tartósan megváltozott éghajlati viszonyokra kell berendezkedni. A legfontosabb feladat a magas kockázatú, nem megfelelő termőhelyek lehatárolása és más kultúrákkal való hasznosítása, valamint a termelékenység felülvizsgálata.
Nemesítési válaszok és vízgazdálkodás
A nemesítés kulcsszerepet játszik a folyamatban. Bár a szélsőségek hirtelenjében nehezen követhetők, léteznek jelentős eltérések a hibridek aszálytűrésében. A nemesítők olyan fajtákat keresnek, amelyek kevés vízzel is gyorsan regenerálódnak, vagy akár kétcsövűségre hajlamosak – így kedvezőbb években a kisebb tőszámot második cső kinevelésével képesek kompenzálni. Ugyanakkor a nemesítés önmagában nem elég: elengedhetetlen a vízmegtartó agrotechnika, a forgatás nélküli talajművelés és a hektáronkénti tőszám csökkentése. Az öntözéses gazdálkodás bővítése, a takarékos tápanyag-ellátás és a precíziós rendszerek alkalmazása alapvető feltétele annak, hogy a kultúra hosszú távon is fenntartható maradjon.
Összefogás a versenyképességért
A technológiai és agrotechnikai lépések mellett a hazai mezőgazdaság szerkezeti átalakulása is elkerülhetetlen. A gazdálkodók szorosabb együttműködése és a hatékonyabb vállalatszervezési formák segíthetnek abban, hogy a magyar kukoricatermesztés 2035-ben is versenyképes maradjon a piacon.
