1906. október 29-én ünnepélyes keretek között helyezték végső nyugalomra II. Rákóczi Ferenc és több bujdosótársa földi maradványait a kassai Szent Erzsébet-dómban. A történelmi esemény a nemzeti összetartozás és a magyar szabadságeszmény egyik jelentős ünnepévé vált.
Százhúsz évvel ezelőtt, 1906. október 29-én történelmi esemény helyszíne volt Kassa. Ezen a napon helyezték végső nyugalomra II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, a magyar szabadságharc egyik legjelentősebb alakját, akinek hamvai hosszú évtizedeken át idegen földben nyugodtak. Rákóczi az 1703 és 1711 között zajló szabadságharc vezetőjeként a Habsburg-uralom elleni küzdelem meghatározó személyisége volt. A szabadságharc bukását követően száműzetésbe kényszerült, végül az Oszmán Birodalomban, Rodostóban telepedett le. Ott hunyt el 1735-ben, földi maradványait pedig Konstantinápolyban helyezték el. A 19. század végére egyre erősebbé vált az igény, hogy a fejedelem hamvai hazatérhessenek. Az újratemetést Ferenc József uralkodó 1904-es döntése tette lehetővé.
A hamvakat 1906 októberében ünnepélyes külsőségek között szállították Magyarországra. Rákóczi mellett édesanyja, Zrínyi Ilona, fia, József, valamint több egykori bujdosótársa földi maradványai is hazatértek. Az október 29-i kassai szertartáson hatalmas tömeg vett részt. A Szent Erzsébet-dómban kialakított sírbolt a magyar történelmi emlékezet egyik kiemelkedő helyszínévé vált. Rákóczi újratemetése nem csupán kegyeleti esemény volt, hanem nemzeti jelentőségű ünnep is. A fejedelem alakja ma is a függetlenségért folytatott küzdelem és a hazaszeretet jelképe, kassai nyughelye pedig napjainkban is fontos történelmi emlékhely.
