1815. október 19-én ünnepélyesen felavatták a Gellért-hegy tetején épült csillagvizsgálót. Az intézmény Európa egyik legkorszerűbb obszervatóriumának számított, és új korszakot nyitott a magyar csillagászat történetében. Sorsát azonban az 1848–49-es szabadságharc megpecsételte.
A mai Citadella helyén álló csillagvizsgáló József nádor támogatásával épült fel. Az Uraniae névre keresztelt intézmény a pesti egyetemhez tartozott, felavatása pedig nemzetközi figyelmet keltett.
Az épület két, forgatható kupolával ellátott toronnyal rendelkezett. Korszerű távcsövei, heliométere és precíziós mérőműszerei lehetővé tették a csillagok, bolygók és más égitestek pontos megfigyelését.
A felszereltség európai összehasonlításban is kiemelkedő volt. A csillagvizsgáló fontos szerepet játszott a hazai tudományos kutatás fejlődésében, és hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország bekapcsolódjon a nemzetközi csillagászati munkába. Tudósai között Tittel Pál és Albert Ferenc is jelentős munkát végzett.
Az intézmény sorsa tragikusan alakult. Buda 1849-es ostromakor az épület súlyosan megsérült, műszereinek jelentős része megsemmisült vagy elveszett.
A csillagvizsgálót később nem állították helyre. Az 1850-es években a területén felépült a Citadella, az egykori tudományos központ pedig eltűnt a Gellért-hegy tetejéről.
Bár mindössze néhány évtizedig működött, az Uraniae a magyar tudománytörténet egyik legjelentősebb csillagvizsgálója maradt.
