A Homokhátság szárazodása miatt kulcskérdés, hogy több vagy kevesebb fára van-e szükség a vidéknek. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tanulmánya szerint a fák megvédik a gyepeket az aszálytól, ám a nagy faültetvények kiszárítják a mélyebb talajt, így a mozaikos táj jelentheti a megoldást.
A Másfélfok elemzésében Gyalus Adrienn és Erdős László ökológusok kutatási eredményeire hivatkozva rámutatnak, hogy a fásszárú növényzet nemcsak közvetlenül a lombkorona alatt, hanem távolabb is jelentősen növeli a gyepek ellenálló képességét az aszályos időszakokban. A kiskunsági Kiskunsági Nemzeti Park területén végzett vizsgálatok igazolták, hogy a fás és cserjés foltok mérséklik a hőmérsékleti szélsőségeket és magasabb páratartalmat biztosítanak. Ugyanakkor a túlzott fásítás és a zárt, idegenhonos faültetvények – mint az akác vagy a fenyő – párolgásuk révén súlyosan kiszárítják az alsóbb talajrétegeket, ami a felszín alatti sivatagok kialakulásához vezet.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a megoldást sem nem a fátlan pusztaságok, sem nem a zárt erdőségek, hanem az erdők, cserjések és gyepek természetes, finom léptékű mozaikja jelenti. A klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében sürgetik az idegenhonos fajok telepítésének leállítását, valamint a természetes módon kiritkuló ültetvények helyén a mozaikos szerkezet újbóli kialakulását. A szakemberek szerint az őshonos cserjék betelepítésével és a megmaradt erdőspuszta-foltok aktív védelmével érhető el, hogy a Homokhátság a lehető legéletképesebb maradjon az egyre melegebb és szárazabb éghajlaton.
Illusztráció: Pexels.com
