történet

Kivégzés „hétszáz forintért”

2017. jún. 25.

Vasárnap, délelőtti béke, nyugalom. Derűs idő. Úton vagyok. Túl korán érkezem egy találkozóra, megállok hát Kápolnásnyéknél. Nézelődöm. Előttem a tó megnyugtató látványa. Az autórádióból vasárnapi mise hangjai szólnak. Hallgatom.

Kilencgyermekesekről, apák napján

2017. jún. 18.

Melyiket a kilenc közül? A dilemmával Jókai Mór elbeszélésének hőse, János mester szembesült azon a hajdanvolt karácsonyesten. Szép-szomorú történet ez, de a vége – csak derű.

Álmokkal megáldott élet

2017. máj. 14.

Kinek sóra, fára többé semmi gondja, az a hajdani katona lehet, akit Vörösmarty e szavakkal megénekelt. Vagy - az a szép, titokzatosságot sugárzó, idős asszony, aki nemrég még arra kért, hozzak neki a boltból sót. Pedig neki sóból kevés kellett már utóbb, mert alig evett. Csak kenyeret, azt nagyon szerette.

Félúton, vagy az úti célnál?

2017. ápr. 23.

De nagy szerencsém van! – mondja a férfi, és befészkeli magát az anyósülésre. A régi kettes úton intett le. Tegeződjünk, jó? – így indít. Jó.

Apa, mesélj!

2017. már. 12.

Gyermekeim vissza-visszatérő felszólítására belekezdek a csupa-szép történetek egyikébe, de ők tiltakoznak: ne azt, hanem.. Mindig azt akarják hallani, amiben a régvolt keserű magvai lapulnak. Persze, hisz érzik, milyen lehetett az élet ott, a telepi szükséglakásban, ahová apjuk családját a sors kényszerítette.

A ledermedt képernyő

2016. szep. 03.

Az öreg, miután végzett a kertben a délutáni tennivalóval, bevonult a hátsó szobába, az ő nyugalom-birodalmába, ahol még a felesége se igen zavarja. Kézbe vette a távirányítót és a tévé felé bökött. De nem a jól ismert adó képe jött be: hangyák millióit látta nyüzsögni.

Maca és a kerítkező ember

2016. júl. 23.

Vércse a Jászságban szolgál. Hűséges négylábú, egy szépséges kanca. A tanyaporta kedvence. Pár éve volt: egy éjszaka valakik megbontották a karámot. Reggelre Vércsének csak hűlt helyét lelték. Gazdája azonnal a terepjáróba ugrott, keresésére indult. Kilométereken át követte a nyomot a tarlón.

Bácsika és a rézbékák

2016. jún. 25.

A két kis kolduló gyerek váratlanul ugrik elő a sarkon, bácsika, adj egy kis pénzt, csak pár tízest! Mire kéne az? – kérdi Bácsika, hát enni, enni, ismételgetik.

Akaratpélda Tamarának

2016. jún. 12.

Anyu, ugye nem bántott a bácsi…? Valamikor régen a hároméves kislány tette fel a kérdést, persze, hogy nem – nyugtatta mamája. Csak annyi történt, hogy miközben az anya egy újságírónak a küzdelmes életéről mesélt, kicsordult a könnye. A gyermek azonnal kész volt édesanyját védeni. Mint mindig.

Apa, ne menj el!

2016. máj. 29.

Az a négy szó örökre az agyába égett. Akkor, ott, megrendülten csak annyit tudott kinyögni: menni kell. A gyerekek hasaltak a kanapén, fogták egymás kezét, a nagyobbik megismételte, sírós hangon: Apa, ne menj el! Nem volt egyetlen kérdés, egyetlen miért sem, csak a felszólítás. Vagy könyörgés.

Vissza az életbe

2016. ápr. 16.

Autólámpa villan, nézek erre is, arra is, de csak én vagyok az út szélén, hát akkor nekem szól a jelzés. És tényleg. Kivágódik a kocsi ajtaja, pattanj be, mondja a férfi. Te jó ég, ez nem a Csongor? De bizony, ő. Ezer éve nem láttam.