A címben szereplő Lukjanyenko idézet jól tükrözi, hogy az olvasás mennyi mindent adhat nekünk. Ennek a napját ünnepeljük ma az egész világon. Az írás és az olvasás kéz a kézben jár. Egy kisgyermek akkor lesz igazából tisztában önmagával, amikor felismeri a neve betűit és le is tudja már rajzolni őket.
Hiszen az írás nem más, mint egy kifinomult rajzolási technika, az olvasás pedig a képzeletünk, elménk kitárása egy másik világra, egy másik ember világára. Ma, szeptember 8-án nem csak az olvasás világnapját „ünnepeljük”, hanem az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napja is ez.
Mindkét napot az UNESCO nevezte ki azzá, ami. Az analfabetizmus elleni küzdelem napjáról 1965 szeptember 8-án a Teheránban tartott világkongresszuson rendelkeztek, hogy kitüntetéssel jutalmazzák azokat a szervezeteket, amelyek sokat tettek hazájukban az analfabetizmus felszámolásáért. Az olvasás világnapját pedig 1965. november 17-én "nevezték ki", hiszen az olvasás nem csak a tanulással járó szükséges rossz. Egy jó könyv elolvasása valójában kikapcsolódás, és közben fejlődik a szókincsünk, a memóriánk, a kreativitásunk, ugyanis betűk habzsolása egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is. Az írás- olvasás létfeltétele volt a modern ipari társadalmak kialakulásának, fejlődésének, de a mostani globalizáció alapja is. Az írni- olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás fundamentuma.

A világon több ezer beszélt nyelv van, de csak két- háromszáznak van írásbelisége. Mi is az az analfabetizmus? Az ENSZ egy egyszerű üzenet megírására vagy elolvasására való képtelenségként definiálta. Háromfélét különböztetünk meg: elsődlegest (soha nem tanult meg írni és olvasni), másodlagost (megtanult, de gyakorlat híján elfelejtette) és funkcionális analfabetizmust (valaki tud ugyan írni és olvasni, de nem képes értelmezni az adott szöveget). Bármelyik súlyos problémát jelent, hiszen az analfabéta nem tud beilleszkedni a társadalomba, nem tud munkát vállalni, nem lesz „értékes tagja a társadalomnak”. Magyarországon a XIX. század végén a lakosság fele analfabéta volt. Mára már "csak" száz- kétszázezerre tehető azoknak a száma, akik egyáltalán nem tudnak olvasni és mindössze 6-7 százaléka a felnőtt lakosságnak az, aki súlyos szövegértési problémákkal küszködik, azaz funkcionális analfabéta. Ők nem olvasnak sem újságot, sem könyveket, bár más becslések szerint 20-30 százalék sorolható ide. A modern világ hatására az emberek sajnos már nem olvasnak olyan gyakran sem nyomtatott, sem elektronikus sajtót, könyveket, pedig ahogy azt egy sebész főorvos oly találóan megfogalmazta: csak olvasással tehetünk szert új ismeretekre.

