Már szépkorú, de továbbra is lelkes óvodai dolgozók alakítottak ki különleges gyűjteményt az Irodaház II. emeletén az önkormányzat közbenjárásával. Emléket állítottak annak az időszaknak, amikor még 27 óvoda működött Dunaújvárosban.
Sokan és sok platformon felidézték már, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt itt egy viszonylag csöndes település mellett, de majdnem a semmiből épült fel a város. Az évek során több neve is volt – ma nevezzük Dunaújvárosnak. Ahogy épült és fejlődött, egyre többen lakták, ám főként fiatal felnőttek költöztek ide – munkalehetőségek és egy új élet reményében.
Egyre többen lettünk
A fiatal dolgos „új lakók” aztán szépen lassan elkezdték élettel megtölteni az épülő várost. Egyre több lakóház és panel épült, mert bizony növekedésnek indult a népesség száma is – nagyon sok gyermek született, nekik pedig szükségük volt óvodákra és iskolákra. Óvodákra olyannyira, hogy egy időben 27 különböző helyszínen működött 27 különböző intézmény – és nem küzdöttek gyermekhiánnyal. Manapság már persze más a helyzet, de szerencsére még sokan emlékezhetnek azokra az időkre, amikor rengeteg gyerkőc töltötte meg ezeket a mára már „elfeledett” intézményeket.
Emléket állítottak
Az elfeledett jelző persze csak azok esetében helytálló, akik később költöztek ide, vagy épp még nem is éltek azokban az időkben. Szerencsére rengetegen vannak még a városban, akik megőrizték ezeket a szép emlékeket. Debreceni Piroska és kurátortársai például különleges gyűjteményt készítettek a korabeli relikviákból.
Írott emlékek, fotók, korabeli játékok, használati tárgyak – kisebb-nagyobb emlékeket gyűjtöttek össze, ez a gyűjtemény pedig jelen pillanatban az önkormányzat közbenjárásával a Vasmű úti Irodaház II. emeletén található helyiségben kapott helyet. A gyűjteményt a napokban nyitották meg – szép számmal nosztalgiáztak egykori intézményvezetők, óvónők a tárgyi emlékek között. Ők bizony a kiállított fényképeket anno mind-mind a saját szemükkel látták és átélték, ami látható rajtuk.
Más idők voltak
A megnyitóra ellátogatott Mezei Zsolt városüzemeltetési ügyekért felelős általános hatáskörű alpolgármester – a szépkorú óvónők megköszönték a városvezető közbenjárását, hogy kialakíthatták ezt a jeles gyűjteményt. Az alpolgármester nosztalgikus mosollyal nézett végig a tárgyakon, saját bevallása szerint sok-sok emléket elevenített meg a gyűjtemény:
– Az emberi kapcsolatok ennek a történetnek is fontos részét képezik. Nem minden csak vas és beton. Nagyon hálás vagyok az ötletgazdáknak, hogy ezt az anyagot összeállították, illetve az ő munkájukat dicséri az is, hogy ezt a helyiséget úgy alakították ki, hogy otthont adhasson egy ilyen gyűjteménynek.
Fotók: Végh Zoltán

