Napsütés ígérete

Várkonyi Balázs - 2015. okt. 20., 08:06

Jó hírt mond a meteorológus: a nagy esőknek – egy jó darabig legalábbis – vége szakad. Naposabb idők jönnek. Csak a romboló szél föl ne támadjon, mint egy hónapja is; amikor a zivatarok után végre kiderült az ég, vad szelek jöttek.

Megszenvedték ezt a ritkás erdők, sokfelé hiába igyekeztek a fák az eső áztatta talajba kapaszkodni.

Akkortájt, egy tanyát keresve, az aszfaltról a földútra kanyarodtam – ott aztán megálljt parancsoltak a keresztbe álló fatörzsek. Egyik-másik már szinte földig hajolt, és néhányuk fenyegetően „lebegett” az ember feje fölött. Jobbra is, balra is megdőlt, derékba tört, elfeküdt fák mutatták a szél pusztítását.

A szántóföldek is viselik a kora őszi időjárás nyomát. Sok helyütt még lábon, töretlenül áll a kukorica, a vetésterület felén sem végeztek a betakarítással. Van, ahol a napraforgó is odakint vár még a sorára. A tengernyi eső az őszi búza vetését rendkívüli módon hátráltatta, a tervezettnek csak a negyedét vethették el. A mélyszántás, a földek tavaszra való előkészítése ugyancsak késik, a terület töredékén végeztek ezzel a munkával.

Az erdőbirtokosok is, a gazdaemberek is a napsütés ígéretében bíznak.

A rovat további hírei: Kultúra

Boró legendája, a legendák Borója

2015. feb. 13.

Nem tudom, volt-e a városnak egykor olyan közszereplője, akit hozzá hasonló megbecsülés övezett. Nem tartották pedig egy könnyű embernek. Szigorú gyárvezető volt – de mindvégig igazi munkás-érdekképviselő. Úgy hívták, hogy… de ne vicceljünk, nincs Újvárosban ember, aki ne tudná.