Népművészeti tehetségkutó - visszatekintő

A Dunántúli előválogatón városunk iskoláinak diákjaihoz Dunaföldvárról, Dunavecséről, Perkátáról, Sárbogárdról csatlakoztak még a tehetségek, hogy eljussanak a Miskolci döntőbe. A zsűri tagjai közül Arnold Erika így jellemezte az egyébként nagyon figyelemreméltó mezőnyt:

-Színvonalas verseny volt. Hihetetlen magas nívón képviselték mind a négy kategóriában a népművészetet, bár kevés versenyzővel. Ám akik jelen voltak, remekeltek, s a Magyarok Közössége hihetetlen odaadással és óriási szeretettel fogadta őket. Egyáltalán nem vagyunk értékvesztésben. Van és lesz is még mit megmutatni, tolmácsolni. A két korcsoportban indított gyermekekből sugárzott az élmény. Ezekben a gyerekekben ízig-vérig élt minden, s azt át tudták adni. Ettől csodálatosabb érték nincsen, ugyanakkor azt gondolom, ha a nevelő példát mutat, mindent elérhet velük.

Ezt nem lehet egy-egy versenyre való felkészüléssel méltatni, mert ez egy folyamat. Én például sportolókat, egy labdarúgó kisfiút és egy kézis kislányt készítettem fel, maradandóan élvezik az egészet. A dunaföldvári csoport nagyon erős színvonalat képvisel, de roppant figyelemreméltóak voltak a II. korcsoportban Horváth Viktória és Oláh Attila is, a Látod édesanyám című népdalfeldolgozásukkal. Attila gitárral kísérte Vikit. Ők maguk is különlegesek, mások. A Móra Ferenc Általános Iskola tanulói, speciális képzést igénylő fiatalok. A könnyeimmel küszködve hallgattam őket, hiszen a népdal értéke mindenkié. A dallama, a mondanivalója. S bizony értették, érezték. Csodálat a felkészítőjüknek Kiss-Ughy Grétának, hogy egy életre szóló értéket adott a két fiatalnak.