Csak csapatként lehetünk sikeresek

Az Erste Ligában az ötödik, míg a bajnokságban a harmadik helyen végzett a 2017/2018-as szezonban a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapata. A DAB idei szezonja meglehetősen ellentmondásosan alakult, hiszen finoman szólva sem kezdték jól az idényt, már október derekán edzőt váltottak, s bár ezt követően az alap- és középszakaszban is a harmadik helyen végeztek, a rájátszás első körében sima, 4-0-s vereséget szenvedtek a Csíkszeredától, így a reméltnél lényegesen hamarabb véget értek számukra a nemzetközi sorozat küzdelmei.
Mint minden szezon végén, úgy ezúttal is felkértük Azari Zsolt klubelnököt arra, hogy értékelje az Acélbikák idei teljesítményét.

- Azt már a szezon elején is elmondtam, hogy a költségvetés azért nagyban meghatározza, hogy milyen szakembereket tudunk szerződtetni a csapat mellé, illetve azt, hogy milyen erősségű csapatot tudunk indítani az Erste Ligában. Egy fiatal, még rutintalan edzővel vágtunk neki a szezonnak tehát, de az első másfél hónap megítélése azért így sem olyan egyértelmű. Azt látni kell, hogy itthon még mindig nincs akkora bázisa a sportágnak, mint a környező országokban, szinte mindenhol jóval többen jégkorongoznak elsősorban az utánpótlásban, de ezzel együtt a professzionális bajnokságokban is. Ettől függetlenül nekünk állandósult problémánk az, hogy a játékosainkat külön kell motiválnunk a több munkára, s ezt sajnos nagyon nehezen kezelik azok a külföldi szakemberek, akik egy olyan hokikultúrából jönnek, ahol ez szóba sem kerül. Azt már Stephan Lundh is elmondta korábban, hogy ő nem azért jön, hogy hajtsa a játékosokat, hanem azoknak tud segíteni, akik komolyan tervezik, hogy profi jégkorongozók lesznek, s ebben ő minden segítséget meg is tud adni. Nos, ugyanebben a szemléletben jönnek az edzők azóta is, s nekik bizony nem egyszerű elfogadni ezt a helyzetet. Az én véleményem szerint egy csapatban el kell érnie a kritikus tömeget azoknak a játékosoknak a száma, akik profi módon gondolnak a sportra. A tavalyi szezonban ez az úgynevezett kritikus tömeg nálunk nem volt meg, s mivel az edző sem tudott hatni a játékosokra, így bizony a szezon elején csúnyán beragadtunk. Félreértés ne essék, ez most nem egy negatív jelzés, nem akarom bántani a játékosokat, hanem egy olyan probléma, amiben meg kell találnunk a javulás lehetőségét, s ha ezt sikerül jobban megoldanunk, akkor ez jövőre hatványozottabban meglátszik majd a pályán mutatott teljesítményünkön is.

- Októberben azonban érkezett Jason Morgan, s az ő vezetésével megtáltosodott az együttes, mely nagyon szépen szerepelt az alapszakasz hátralévő részében.

- Nyilván olyan nincsen, hogy egy edző egyik pillanatról a másikra csodát tesz egy csapattal, ettől függetlenül az alapszakaszban elért eredmények egyértelműen bizonyították, hogy Jason Morgan érkezése és munkája hozott némi változást a csapatnál, illetve a játékosok felfogásában is, ami végül hozzásegített minket ahhoz, hogy végül a harmadik helyen végezzünk az alap- és középszakaszban is. A rájátszás azonban megmutatta, hogy azért mi még egy rutintalan csapat vagyunk, mert ugyan voltak fiatal, tehetséges játékosaink, ők azonban még nem rendelkeztek olyan tapasztalattal, amivel a rájátszásban sikerre vezethette volna az együttest. Azon nincs mit magyarázni, hogy simán, söpréssel estünk ki a Csíkszereda ellen, nem voltunk képesek váltani a bajnokság első szakaszához képest, míg ellenfelünknél a játéktudás mellett megvolt ez a rutin, s ez el is döntötte a párharcot.

- Mi volt az idei szezon legfontosabb tanulsága a klubvezetés számára?

- Elsősorban az, hogy dolgozni kell, mert a munkának igenis megvan az eredménye. Aki nem hisz ebben, az ne akarjon profi sportoló lenni, ez alap kell, hogy legyen. A másik az, hogy nem gondolkodhatunk egyénekben, ez egy csapatsportág, ahol rendkívül fontos a taktikai fegyelem, s csakis egységesen, fegyelmezetten lehetünk sikeresek. Nem fogok nagy titkot elárulni, de a közeljövőben sem fognak világsztárok jégkorongozni a dunaújvárosi csapatban, szóval mi csak akkor lehetünk sikeresek, ha csapatként, a taktikához maximálisan tartva magunkat vesszük fel a harcot a hozzánk hasonló, vagy nálunk erősebb játékosállományú együttesekkel.

- A szakmai vezetés adott a következő szezonra is, ugyanis Jason Morgan már a tavaly elkötelezte magát a csapat mellett. Nehéz volt meggyőzni a folytatásról?

- Nem, mert Jason Morgan mindenképpen szerette volna magát hosszabb időre elkötelezni, s nekünk is az volt a célunk, hogy egy kis állandóságot hozzunk a munkába, szóval nagyon örültem annak, amikor ő felajánlotta azt, hogy már novemberben írjuk alá a következő szezonra szóló megállapodást, hiszen úgy véltük mindketten, hogy ennek az állandóságnak köszönhetően lényegesen nyugodtabban tudunk közösen dolgozni. Ami számunkra különösen fontos az az, hogy ő nagyon hisz a munkában, remekül tudja motiválni a játékosokat, s mindenkiből igyekszik kihozni a maximumot. Ez talán látszik a válogatott összeállításán is, mert igaz, hogy a bő keretben, de négy játékosunk is ott van a nemzeti csapatban, amire már nagyon régóta nem volt példa. Ráadásul ezek a játékosok nagyon fiatalok, ami örömteli, s erősen bízom abban, hogy ezekre a fiatalokra alapozva kinevelhetjük azt a generációt, mely hosszú éveken keresztül itt marad Dunaújvárosban, s ugyanazt a munkát fogja majd végezni egyre magasabb színvonalon.

- A tervek szépek, a jövő azonban még finoman szólva is ködös, ugyanis több csapat is úgy határozott, hogy külföldön próbál szerencsét, s a DVTK, a MAC, valamint az Újpest esetleges távozása alaposan átrendezheti a hazai hokis társadalmat, illetve az Erste Liga erejét is.

- Valóban, nagyon úgy tűnik, hogy erős szándéka van egyes csapatoknak arra, hogy máshol, egy magasabb szinten méressék meg magukat. A jelentkezésüket nagyban segíti, hogy a Magyar Jégkorong Szövetség hathatós anyagi segítséget ígért nekik elsősorban a támogatók felkutatásában. Itt arra kell gondolni, hogy a szövetség bizonyos fokú garanciát adott arra, hogy ha ez a két csapat el tud indulni a szlovák Extraligában, akkor jelentősen meg is támogatják anyagilag az általuk felkutatott szponzorokon keresztül ezt a lehetőséget. Ez természetesen a többi klubnál felemás érzéseket keltett, hiszen jogosan mondja például az Újpest, hogy "jó, akkor én is elindulok, ha a szövetség ugyanazt a támogatást megadja nekünk is, amit a Miskolcnak és a MAC-nak is szán, s ez azért persze felvet erkölcsi aggályokat. Ezt én úgy élem meg, hogy a magyar jégkorongban is elindult az a törekvés, hogy legyenek itt is elitklubok, kirakatcsapatok. mint mondjuk a női, vagy a férfi kézilabdában.

Képek: DO-archív

Hogy ez jó, vagy nem jó, azt majd a jövő eldönti, s nyilván megvan a veszélye, de úgy érzem, hogy erre ráhatásunk nincsen, nyilván a véleményem sem kérdezték meg, így ezt is ugyanolyan külső tényezőnek tekintem a jövőnket illetően, mint egy gazdasági körülményt, megpróbálunk alkalmazkodni hozzá a lehető legjobban. Persze megvan a veszélye, hogy ennek áldozatul esik az Erste Liga, s nyilvánvaló, hogy rövidtávon ez egy olyan veszteség, amit fel kell tudni vállalnia a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Hogy ezt miként lehet tompítani, az nagyon nagy kérdés, s elsősorban a maradó klubok hozzáállásán múlik, hiszen ők úgy érzik, hogy ezáltal ők egy másodosztályú ligába kerülnek. Ezt nagyon nehéz megélni, hiszen az elmúlt nyolc évben ők küzdöttek a legjobban azért, hogy az Erste Ligából tényleg egy olyan bajnokság szülessen, aminek a hátán felnőhessen akár egy MAC, vagy egy Miskolc. Ezt nagyon nehéz lesz feldolgozni, de úgy gondolom, hogy ha nem lesz más megoldás, akkor nekünk ezt a békát le kell nyelnünk a magyar jégkorong érdekében.

- A sok kérdőjel azonban nem könnyíti meg a csapatépítést, mit lehet ilyenkor tenni, hogy lehet tárgyalni a játékosokkal?

- Ez sosem volt könnyű feladat, mert mindig először kellett szerződést kötni a játékosokkal, s utána derült csak ki, hogy milyen feltételek között fogunk majd versenyezni. Most ez egy különlegesen nehéz és veszélyes időszak, nagyon jól kell lavírozni. Azt is látni kell, hogy ha tavaly a Debrecen nem lép vissza, csak fele ilyen játékerejű csapatot tudtunk volna szerepeltetni, nem volt véletlen, hogy szeptemberben, októberben igazoltunk még négy-öt játékost. Sajnos kevés professzionális felnőtt jégkorongozó van Magyarországon, ráadásul a szövetség ragaszkodik a légiós szabályozáshoz, ami veszélyes, mert rendkívüli módon felveri a hazai játékosok árát, s komoly hátráltató tényezője lehet annak, hogy az Erste Liga fejlődőképes maradjon. Ebben a helyzetben szerintem a kivárás az, ami megoldást jelenthet, mert elképzelhető, hogy a Miskolc és a MAC sem tud elindulni a szlovák bajnokságban, ami ismét új helyzetet teremthet. Ezzel együtt az is ott van a lehetőségek között, hogy ha ez a két csapat távozik, akkor jóval gyengébb dunaújvárosi csapat szerepel majd az Erste Ligában.