Bokor Zsuzsanna kapta a "Pro Cultura Intercisae" díjat

Bokor Zsuzsanna, a Polgármesteri Hivatal kulturális ügyekkel foglalkozó nyugalmazott dolgozója, a Modern Művészetért Közalapítvány kuratóriumi tagja, titkára kapta a "Pro Cultura Intercisae" díjat. Az Írisz Versszínpad műsorával, Barta Endre köszöntőjével, valamint – meglepetésként – a Dunaújvárosi Vegyeskar dalos laudációjával körített ünnepséget a magyar kultúra napjára időzítették; a ceremóniának az elmúlt évtizedek tradíciójához híven a város koncertterme, vagyis az evangélikus templom adott otthont.

A város kulturális karakterét határozta meg a munkája

Bokor Zsuzsanna 1959-ben született Sztálinvárosban, az általános iskolát Ercsiben, a gimnáziumot Székesfehérváron végezte, majd 1981-ben diplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-népművelés szakán. 1991-ben a Budapesti Közigazgatási Egyetem piacszervező szakán marketing szakoklevelet szerzett; diplomamunkájában a Dózsa Mozi új lehetőségeit dolgozta fel. 
A Dunaújvárosi Járási Hivatalnál, majd a Bartók Béla Művelődési Központban kezdte meg népművelőként pályafutását, majd a rendszerváltás után Almási Zsolt, városunk első, szabadon választott polgármestere kérésére a Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatal Kulturális Irodájának vezetője lett – és egészen nyugdíjba vonulásáig, 2021-ig dolgozott ott különböző beosztásokban, mindvégig stabil, megkerülhetetlen pontként. 
Kiemelkedő tudású, nagy munkabírású, széles látókörű kulturális szakemberként segítette a városi kultúra döntéshozói folyamatait, intézményeit, civil szervezeteit, kisközösségeit és művészeit egyaránt. Vérbeli népművelőként fáradhatatlanul dolgozott előbb a járás, majd a város kulturális éltének fellendítésén. 
Nevéhez köthető Dunaújváros rendszerváltás utáni kulturális karakterének kialakítása, egy korszerű intézményhálózat kiépítése, az ötévente megújuló kulturális koncepció kidolgozása, valamint megannyi sikeres kulturális projekt, értékmentő megmozdulás megvalósítása, hangsúlyozta Almási Zsolt:
– Dunaújváros 72 éves új város. Az eltelt időben sok ember sokat tett e város kultúrájáért. Bokor Zsuzsa egy kiemelkedő személy ebből a sokadalomból. Pontosan érzékelte a művészetek, a népművelés, a közkultúra fontosságát, szerepét egy városi közösség életében. Nem napi sikerekért dolgozott, hanem tartós hatást kifejtő dolgokat segített életre. Az általa kidolgozott pályázati rendszer úgy működött, hogy a kulturális élet minden szereplője elégedett volt. Emberi tulajdonságai, szalmai kvalitásai predesztinálták erre a tevékenységre. Csendes, de határozott és nagyon eredményes munkát végzett.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett

Bokor Zsuzsa precíz hivatalnokként számtalan, az új rendszer által megalkotott vagy megváltoztatott törvénynek megfelelő önkormányzati rendelet előkészítésében és megalkotásában volt elévülhetetlen érdeme, hangsúlyozta véli dr. Deák Mária, a Polgármesteri Hivatal nyugdíjba vonult munkatársa, aki Zsuzsával 1996 és 2021 között dolgozott együtt:  
– Munkáját elhivatottsággal, nagy felelősségtudattal végezte, a város kulturális életének minden rezdülését ismerte, megszerzett tudása nem pótolható –– Szaktudására, kreatív ötleteire mindig számíthattam. Határozott, kritikus szemléletű, kitartó, megbízható, igen nagy tudású, művelt ember, jó kolléga. Mindemellett nagyon jó társasági ember. Vidám természete, időnként metsző humora, jellegzetes nevetése bármelyik társaságot vidámságra tudja hangolni. Örömteli volt vele kirándulni, hiszen a művészetek terén is nagy tudással rendelkezik, ezen felül a kiválasztott úti cél nevezetességeiből is felkészült, többször előfordult, hogy az idegenvezetőt is túlszárnyalta az általa átadott ismeret.  

Alapítványi munkája is sokrétű

Bokor Zsuzsa több mint három évtizede aktív részvételt vállal  az önkormányzat alapítványaiban is, amelyek rengeteg szabadidőt és ingyenmunkát követelnek tőle. Teszi ezt annak érdekében, hogy ezek a civil szervezetek működőképesek maradhassanak. Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet intézményvezetője úgy véli, ma nagyítóval kereshetjük – akár Dunaújvárosban is – azt a kuratóriumi tagot, aki ilyen mértékű lojalitással, hosszú éveken, akár évtizedeken át dolgozik társadalmi munkában egy városi ügyért, mint Bokor Zsuzsa:
– Zsuzsát több mint negyven éve ismerem, szeretem. Máig emlékszem arra az érzésre, amikor a Járási Hivatal dolgozójaként a Nagykarácsonyi Klubkönyvtár közművelődési tevékenységének ellenőrzésére bejelentkezett. Szorongásomat gyorsan oldotta segítőkészsége, konstruktív szakmai tanácsadása. Az ellenőrzés a társasjátékok kipróbálásával és egy barátság kezdetével ért véget. Később együtt dolgoztunk a Bartók Béla Művelődési Központban. Bámulattal néztem az általa szervezett gyerekprogramokat, tiszteltem azért, hogy csak olyan rendezvényt kínált a dunaújvárosiaknak, amit előtte maga is megnézett, bárhova is kellett elmennie érte, így a színvonal kiemelkedő volt, legyen szó gyerekszínházról vagy koncertről. Fantasztikus, interaktív történelmi játszóházait máig emlegeti egy generáció, aki a magyar történelmet az Uitz Teremben tanulta meg, játszotta el és nevette végig. Életének egyik legnagyobb dilemmája lehetett, hogy felhagyjon-e a szakmai munkával a hivatal kedvéért. Jó időben, jó emberek kérték erre a feladatra, így a kulturális iroda vezetését választotta, amiért Dunaújváros több évtized múlva is hálával tartozik. 
Zsinka Gabriella, a KMI művészeti vezetője szerint Bokor Zsuzsanna az egyetemes és kortárs kultúra és művészet területén olyan műveltséggel bír, amely páratlan szakemberré tette Őt hivatali praxisában; műértése és kultúra iránti szenvedélye révén ízig-vérig kozmopolita műkedvelőnek ismerhettük meg, aki érti, érzi és kritikusként is tisztán látja a kulturális produktumok kvalitásait, és aki érzékenyen követi a kultúra, a kultúrpolitika és a társadalom kölcsönhatásait, mikro-és makro folyamatait. Mindemellett a helyi kultúrtörténet vonatkozásában is hatalmas enciklopédikus tudással bír, nemcsak azért, mert számtalan dunaújvárosi kiadvány született meg segítségével, amelyek keletkezését, utóéletét végigkísérte, gondozta, hanem azért is, mert az elmúlt évtizedekben aligha volt olyan városi rendezvény, lehet az színházi előadás, hangverseny vagy kiállításmegnyitó, amelyen ne vett volna részt, jelenlétével is kinyilvánítva annak fontosságát: 
– Hogy ki a Bokor? Bokor Zsuzsa neve egy és ugyanaz volt Dunaújváros oktatásával, kultúrájával. Hosszú éveken át az ő szervezeti emlékezete volt a mozgatórugója a hivatal, de a város kulturális életének is. Mindenkit ismert, mindenkivel jóban volt, mindegy, hogy az igazgató, művész, vagy tanár. Dolgozott a Knódel Marival, utazni járt a Deák Marival és mindig naprakész volt, hogy mit csinál a Várnai Gyuszi, Aladár, a ROHO, vagy épp a Pats Józsiék. Gyermeke volt minden intézmény, alapítvány, egyesület. Mindenhol ott volt, ha lehetett utazott is velük. Hangos, el nem téveszthető kacagásáról mindig lehetett tudni, hol van: ott biztos ment a sztorizgatás, miközben értékes információkhoz lehetett jutni a "nagyokról". 

Derűre derű, ez a titka!

Péter Kata, a Polgármesteri Hivatal intézményigazgatási vezető ügyintézője azzal méltatta az elődjét, hogy amikor megkapta a munkáját, a feladatait, nem volt biztos benne, hogy ugyanolyan nívóval tudja a munkáját végezni, ahogyan ő:
– Talán lassan felnövök a feladathoz. A káoszon, ami az asztalán uralkodott, csak ő tudott úrrá lenni. De nem volt egyszerű feladat helyettesítéskor bármit is megtalálni. Együtt jártunk szobrokat leltározni. Igen, az fontos! Olyankor mindig órákig jártuk a várost – persze gyalog – és az alkotások mellett megismerhettem általa a művészeket, életüket, vagy éppen az előző polgármestereket. Talán ez hiányzik a legjobban. A "hóbanséta Bokorral". Vagy a társasozás munkaidő után. Vagy Gyimocska (a Dimitrij Hvorosztovszkij) hangja a folyosón, mert az a kedvence, és mindig szólt a MÜPA rádió. A MÜPA, ahová bérlete volt és az Erkel, ahová szintén mentünk együtt is. A képernyőjén pedig a fantasztikus utazásainak képei voltak pihenőidőben. Rám hagytad: vigyázunk hát a Bartókra, az ICA-ra, MMK-ra, a Dunaferr-Artosokra, a Vegyeskarra. És vigyázok a Gyuszi képére, meg a Józsi szobrára!
Zsuzsa számtalan dologban csodálatos, fogalmazta meg üzenetét Kurucz Gergely, a Dunaújvárosi Vegyeskar  Pro Cultura Intercisae díjas vezetője: 
– Én azt szerettem benne a legjobban, hogy a városi kulturális szcéna szereplőinek nem csupán a munkásságát kísérte értő figyelemmel – amúgy ez se lett volna kevés –, de látta, értette, érezte az embert is. Örök elégedetlen, mindenért dohogó fiatal karnagyként gyakran vezetett hozzá az utam: szerettem nála kipanaszkodni magam. Zsuzsa türelmesen, a maga kedves derűjével végighallgatott, és mindig pontosan tudta, hogy mi az a néhány mondat, ami közelebb hoz a megnyugváshoz. A magam és a dunaújvárosi kórusok nevében köszönök mindent, és szeretettel gratulálunk a jól megérdemelt kitüntetéshez.
Bokor Zsuzsa egész élete a dunaújvárosi kultúra felvirágoztatásáról, a település kulturális értékeinek megőrzéséről, kiaknázásáról szól, munkaidő nélkül, teljes odaadással – városunkban végzett, több évtizedes példaértékű kulturális tevékenységének elismeréseként vehette át a "Pro Cultura Intercisae" díjat.

(Fotó: Végh Zoltán)