Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

A visszatért idő nyomában

Várkonyi Balázs - 2015. szeptember 5. 8:44

Ült a folyóparton. Nézte a fodrozódó vizet, a távolban egy fickót a lélekvesztőjén. A közelben kishajó vesztegelt, kalózzászló lengett a törpe szárfán. Pár éve a tengerparton, a Matek nevű kirándulóhajón látott ilyet, a tulaj vendégcsalogatónak tűzte a kalózjelképet a horvát nemzeti lobogó mellé.

Akkor augusztus derekán érkezett a tengerparti kempingbe. „Nálunk még szeptember elején is strandidő van” ígérte a prospektus. Na, ez abban az évben nem stimmelt. Jöttek a hűvösebb napok. Épp úgy, mint otthon, Szent István után – gondolta.

A kemping hamarosan kiürült. Egy reggel már csak két idegen sátrat látott. Kiült a néptelen partra. A tenger felől savanyú pára terjengett. A szél először csak borzolta a vízfelszínt, majd egyre nagyobb hullámokat kergetett. Ült a homokban, a szűnni nem akaró hullámzás szinte álomba ringatta, a végtelen fogta körül. Úgy érezte, elrohan mellette minden, jön az ősz, aztán elmúlik, a tél is beköszönt, és ő csak ül, már nem is tudja, miért, csak ücsörög a tengerparton, és vár. Egyre csak vár.

Felriadt a kábulatból. A látomás véget ért. Akkor, ott megérzett valamit a mulandóságból. Felkelt. A sátrához ballagott, összecsomagolt, s idő előtt hazaindult.

Most itt ül, ez is egy vízpart, csak épp a hazai, az ismert, a megszokott, a szeretett folyó partja. E felől is ismerős illat száll, ez emlékezteti valamire. Rég volt. 1971, szeptember. Másodika? Harmadika? A nap már nem fontos. Ami történt, az igen! Barátai hívták, menjen velük a „Barátságban”, megnézni a városrész új presszóját. Hangulat, ez volt az eszpresszó neve. Pálmafák a bejáratnál, kárpit borította falak, boxok vörös bőrfotelekkel, az asztalokon damasztabrosz. Minden olyan „pestiesnek” tűnt. Fizzt ajánlott nekik az elegáns pincér. Fogalma se volt róla, mi az a fizz, de azt rendelt. Az ízére már nem emlékszik… arra annál inkább, hogy megakadt a tekintete egy lányon. Egy mandulaszemű szépségen. És még aznap este, hazafelé indulva, kerülőt tettek a folyópart felé. Ez volt az első randevú.  Sok követte aztán.

Negyvennégy év múlt el. Most ül a vízparton, az egykori estét álmodja a délutánba. A folyó felől fújó szél illata a régvoltat varázsolja elő.

„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve.” Így kezdődik Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című híres regényfolyama első kötetének kulcsfontosságú bekezdése. Azt a pillanatot beszéli el, amikor egy sütemény íze és egy tea illata a régmúltba repíti az írót: „… ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem.”

Proust számára a gyermekkor jött vissza akkor. Az író – unokatestvéréhez, a filozófus Bergsonhoz hasonlóan – vallotta a „kétféle emlékezet” tézisét: a természetes memória mellett létezik egy véletlenszerű emlékezeti mód, amikor egy szín, egy íz, egy illat váratlanul hív elő eltűnt időket. Ahogy ez a név is sokaknak: Hangulat eszpresszó.

A rovat további hírei: Kultúra

Feltóti Sándor emlékezete – új tárlattal folytatódott a Rosti tantermi sorozata

Feltóti Sándor emlékezete – új tárlattal folytatódott a Rosti tantermi sorozata

2025. nov. 06.

Az intézmény volt tanárára, de egyúttal a költőre, a fotóművészre, az elveihez, a kritikus gondolkodás jogához haláláig makacsul ragaszkodó értelmiségire is emlékezik és emlékeztet a kiállítás, amelynek a Rosti iskola ad otthont. A bemutató megnyitója gazdag, fájdalmasan szép emlékidézéssé vált a közelmúltban.

ICA-D: kortárs zenei est

ICA-D: kortárs zenei est

2025. nov. 06.

 

Új sorozat első állomására várják a komolyzene iránt érdeklődőket a Kortárs Művészeti Intézetben pénteken délután. Hallott már élőben kortárs csellózenét? Itt a remek alkalom!

 

Eredményes betűvetők – díjátadó a gyermekkönyvtárban

Eredményes betűvetők – díjátadó a gyermekkönyvtárban

2025. nov. 04.

Ünnepélyes, író-olvasó találkozóval egybekötött eredményhirdetéssel ér véget a SZÓforgató – BETŰvető 2025 elnevezésű játékos sorozat a József Attila Könyvtár gyermekkönyvtárában.

Írás a löszfalon – Egresi Zsuzsa emlékére

Írás a löszfalon – Egresi Zsuzsa emlékére

2025. nov. 03.

Egresi Zsuzsára, Dunaújváros rendkívüli képzőművészére emlékeztek a József Attila Könyvtárban még múlt csütörtökön délután. Rézkarcai és grafikái mellett versei is szerves részét képezték az eseménynek – az Írás a löszfalon című kötetéből válogattak írásokat, ezzel is megidézve a művésznő szellemét.

DSTV: Feltóti Sándor emlékezete

DSTV: Feltóti Sándor emlékezete

2025. okt. 31.

Rendhagyó bemutatót láthatnak a Rosti iskola vendégei, idézi fel a DSTV összeállítása. A Tantermi tárlatok a Rostiban sorozat keretében a 2023-ban elhunyt költő, fotós, tanár, Feltóti Sándor alkotásaiból válogattak össze páratlan kiállítást. Hangkép.

DSTV: egy orvos oltára a múzeumban

DSTV: egy orvos oltára a múzeumban

2025. okt. 29.

Időről-időre érdemes felkeresni az Intercisa Múzeum hivatalos oldalát, derül ki a DSTV összegzéséből. A szakemberek érdekes történelmi emlékek történetét dolgozzák fel – dr. Szabó Antal Tibor régész-muzeológus legutóbb "egy orvos oltáráról" mesélt. Hangkép.

"Írás a löszfalon" – Egresi Zsuzsa emlékére

"Írás a löszfalon" – Egresi Zsuzsa emlékére

2025. okt. 27.

Kötetének címét kölcsönözve szervez emlékezést Egresi Zsuzsa dunaújvárosi képzőművészre a József Attila Könyvtár – méghozzá az elhunyt alkotó versei, művei, barátai visszaemlékezései tükrében csütörtökön délután.