Akik újraélesztették osztálytársukat

Hármójukkal beszélgettünk, akik a sajtó jelenlététől egy kicsit megilletődve ültek az iskolapadban, a Bánkiban, tanítási óra után. Tegnap megmentették egy társuk életét, ott a helyszínen, farkasszemet nézve a halállal és mindezt alig tizennyolc évesen.

Tegnap mentőhelikopter landolt a Dózsa György úton a Kiserdőnél. Ezen a héten már másodszor kellett riasztani őket, sajnos mind a kétszer súlyos eset miatt. Az Országos Mentőszolgálat hivatalos tájékoztatója szerint tegnap egy 18 éves fiú lett rosszul futás közben, leállt a keringése és a légzése, életmentő beavatkozásra volt szükség, mégpedig azonnal. A fiú osztálytársai szeme láttára esett össze és elsőre még válaszolt társai kérdésére, aztán elveszítette az eszméletét. A közvetlenül mögötte futó Dávid értesítette az osztállyal lévő tanárt, hogy nagy a baj, mentőt kell hívni, ezt a nevelő meg is tette. Közben viszont peregtek a másodpercek, valamit tenni kellett. Ilyen extrém esettel nagyon ritkán találkozik az ember, nagy lélekjelenlét kell ahhoz, hogy ne veszítsük el józan ítélőképességünket, ne essünk pánikba és azonnal és pontosan tudjunk cselekedni. A négy fiú habozás nélkül, ösztönből cselekedett és jól: rögtön nekiálltak a szakszerű újraélesztésnek. Szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés. Ahogy a srácok elmesélték, nem gondolkodtak azon, hogy mit is kellene tenni, csak tették. Ádám elmondta, hogy a jogosítványhoz szüksége elsősegély tanfolyamon tanult az újraélesztésről, persze nem gondolta, hogy egyszer erre a tudásra élesben is szüksége lesz majd. Kiemelte, hogy más ilyen előképzettsége nem volt, csak a tanfolyamon tanultak és ezeket az ismereteket hasznosította, tudta, hogy pontosan mit is kell tennie. Ő végezte a mesterséges lélegeztetést, Pali pedig a szívmasszázst egészen a mentők kiérkezéséig. Telefonon kaptak ugyan segítséget a mentősöktől, de akkor már javában zajlott az újraélesztés.

A fiúk azt is elmondták, hogy rajtuk kívül több osztálytársuk is tevékenyen segített az esetnél, például ők állították le a forgalmat a négy sávos Dózsa György úton, hogy a mentőhelikopter le tudjon szállni, navigálták a mentősöket, hogy hova is kell pontosan menniük, hol zajlik az újraélesztés. Segédkeztek a mentősök megérkezése után is, amiben persze tudtak, de a mentősök nem is zavarták el őket a helyszínről, hanem bevonták őket továbbra is az életmentő akcióba. Egyszóval igazi csapatként tudtak működni. Arra a kérdésre, hogy egy nap elteltével hogy élik meg a történteket, azt válaszolták, hogy nem tekintenek rá úgy, mint egy hőstettre, inkább az foglalkoztatja őket, hogy mi lett volna, ha nincsenek ott vagy nem tudnak segíteni. Ádám kiemelte, hogy neki annyiban pozitív töltetű ez a dolog, hogy kiderült számára saját magáról, hogy ilyen éles szituációban is megfelelő lélekjelenléttel, megfelelő döntést tudott hozni, nem pánikolt és képes volt hasznosítani a korábban megszerzett tudását.

Három srác, a sajtó jelenlététől egy kicsit megilletődve ült az iskolapadban, a Bánkiban, tanítási óra után. Tegnap megmentették egy társuk életét, ott a helyszínen, farkasszemet nézve a halállal és mindezt alig tizennyolc évesen. Pöffeszkedésnek, kivagyiságnak, nagyképűségnek jelét sem adták, pedig óriási dolgot vittek véghez, mely büszkeségre adhatna okot. Ehelyett ők elmondták, hogy ez az eset semmiben nem változtatja meg az életüket, ők továbbra is azok maradnak, akik eddig voltak.

A rosszul lett fiú egészségi állapotáról bővebbet nem tudunk és a családjára való tekintettel nem is szeretnénk közölni. A mentőhelikopter elszállította, jelenleg mélyaltatásban tartják az orvosok. Fiatal szervezete van, és egy város szorít érte. Fel kell épülnie!