A XXI. századi ember karácsonya

Maradt a karácsonyfa, de a tetején a vörös csillag díszelgett. Volt szeretet ünnep, a béke ünnepe és más próbálkozások. A karácsonyi üdvözlőlapokon hangulatos havas táj, és ha volt is rajta templom, a tetején nem volt kereszt, sem csillag. A mégoly nagy igyekezet sem tudta akkor még kitörölni az igazi tartalmat a legtöbb emberből.

Aztán megváltozott a rendszer, de az igyekezet nem múlt el hatás nélkül. Ugyan lett betlehem, lett igazi karácsonyfa, és minden fényárban úszik, főleg a bevásárlóközpontok. Azt hiszem, ma azt a cikket már nem úgy írná meg a szerzője. Ma valami olyan címet adna neki, hogy a tartalom nélküli külsőség.

Igen, a szeretet ünnepe, az Isten szeretetének ünnepe. A béke ünnepe, de ahogyan a szentmisében idézzük Jézus szavait János evangéliumából: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”

A világmindenséget teremtő Úr elküldi egyszülött fiát, hogy a bűntől fertőzött embernek szabadulást adjon. És hogyan küldi el? Rábízza magatehetetlen csecsemőként a második isteni személyt - a Fiút - a megváltandó emberre a maga törékenységében. Ez karácsony ünnepe, a Megváltó érkezése a földre, a teremtett világra. Ebben a megváltó mozdulatban részt vesz az ember is, amikor Szűz Máriában elfogadóra talál kegyelme által. Ezt a jelenetet ábrázolják a felállított betlehemek.

Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik a betlehemállítás szokása, amely világszerte elterjedt.

Szent Ferenc az itáliai Greccióban 1223-ban megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit.

A karácsony Isten szeretetének látható megjelenése a földön, és annak ünnepe, hogy az ember ezt a szeretetet viszonozza Istennek.