Elköltözik az Adománykuckó
Kinőtte magát a Római városrészi Adománykuckó, új helyiségre volt szüksége a töretlen lendülettel munkálkodó civil önkéntes csapatnak.
Az Adománykuckó önkéntesei az önkormányzat segítségét kérték abban, hogy egy nagyobb helyiségbe költözhessenek. A közgyűlés támogatta is a kérésüket, így Törő Anikó és csapata egy háznyira, a Váci utca 11. szám alatt már neki is látott a berendezkedésnek, de egyelőre még az eddigi helyiségben, a Váci utca 9. szám alatt érhetik el a kuckót. Az új helyen több kisebb helyiség van, így kényelmesebben, rendszerezettebben tudják elhelyezni a beérkező adományokat, ruhákat, tartós élelmiszert. Emellett sokkal családiasabb körülmények között tudják fogadni a rászorulókat. Kialakítottak egy olvasósarkot kényelmes fotelekkel, amelyhez számos könyvet raktak ki. Terveznek még egy Manó Megőrzőt is a Római városrészben élők számára olyan esetekre például, hogy amíg az anyuka elintézi a gyors bevásárlást, addig vigyáznak a gyermekére.
Az Adománykuckó csapata is csatlakozott ahhoz a városi szintű akcióhoz, amellyel a rákbetegséggel küzdő Pecsét István gyógykezelésére gyűjtenek. Egy sárbogárdi adományozó család felajánlását kiegészítve külön adománycsomagokat (pelenkák, játékok, könyvek, plüssfigurák) állítottak össze a Szent Pantaleon Kórház gyermekosztályának, amelyek azonnal el is visznek az intézménybe, miután feloldják a látogatási tilalmat. Egy Mezőfalva-Szőlőhegyen lakó család rendkívül nehéz helyzetbe került, ahol már a napi ételt előteremtése is bizonytalanná vált. Az ő segítségükre sietett az Adománykuckó csapata is (sok más segítő mellett). Ruhákat és ételt vittek a családnak, kijavították az ablakokat, rendbe tették a ház elektromos hálózatát és kitakarították az udvart.
Az Adománykuckó csapatába örömmel fogadják az önkéntesek segítségét és olyan mestereket is, akik szívesen felajánlják szaktudásukat egy-egy nemesebb tett kivitelezésére.
A rovat további hírei: Közélet
Folyamatos együttműködésben a fejlődésért
2025. júl. 24.
Személyesen üdvözölte Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester Vass Zoltánt, a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara nemrég megválasztott elnökét. A találkozó középpontjában a város gazdasági helyzete és a kitűzött célok álltak. A megbeszélás híre és az elnöki interjú itt!
Az energiaválság több dologra rávilágított
2025. júl. 23.
A cím magáért beszél – nem is olyan régen az ország legtöbb intézménye egyik napról a másikra azzal szembesült, hogy a hóvégi számla összege a sokszorosára növekedett. A hétköznapokban energiafüggésben élünk, ám gondos tervezéssel, nyugat-európai jó példákkal sokat javíthatunk a helyzeten.
"... jó a gyereknek, jó a mamának és a papának"
2025. júl. 23.
Dunaújvárosban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell messzire mennünk, ha kikapcsolódásra vágyunk. Olyannyira nem, hogy a nyári melegben számos lehetőség áll a rendelkezésünkre: működik az élményfürdő, nyitva az uszoda, elérhető a szabadstrand.
Gyászol a város, elhunyt Almási Zsolt
2025. júl. 22.
A város hivatalos honlapján látott napvilágot a megrendítő hír az első szabadon választott polgármester, Dunaújváros díszpolgára haláláról. Nyugodjék békében! A nekrológ mellett Pintér Tamás polgármester személyes hangú búcsúját is közöljük.
DSTV: tájékoztató a pályázatokról
2025. júl. 22.
A beszámoló már szerepelt hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése arról, hogy az Európai Unió által finanszírozott pályázatokról tartott sajtótájékoztatót Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester. Mint hangsúlyozta, ezek a források kulcsfontosságúak a város jövője szempontjából.
Városi vadvirágos parcella: az élő példa
2025. júl. 20.
Visszatérő téma hasábjainkon a városi közterek „visszavadításának” gondolata – ezúttal egy, pontosabban rögtön kettő kertvárosi példával szolgálunk. A kiégett gyepes területekkel szemben valódi alternatívát kínál a biodiverz, vadvirágos parcella – máris mutatjuk, hogyan.
Vasmacskák – összefogás a gyári kolóniákért
2025. júl. 19.
Mindig is tudni lehetett, hogy a vasmű területén kolóniákban élnek macskák – gondozásukat az ott dolgozók önkéntesen vállalták. Ellátták őket élelemmel, a szerencsésebbek otthonra is találtak a vasműsök között, a kevésbé szerencsések pedig a gyár területén éltek. A tömeges elbocsátással az négylábúak sorsa kilátástalannak látszik – ám van valaki, aki igyekszik megtalálni a megoldást.