Előre a vassal!

Várkonyi Balázs - 2016. március 15. 8:52

1848 februárjában, netán március nyitányakor ki álmodhatta vajon, hogy mi készülődik Pesten? Ki látta előre, hogy mi készülődik a hazában? A pozsonyi országgyűlés némely főrendi tagja aligha – mármint azok, akik odahagyva az ülést, Bécsbe utaztak a farsang utolsó báljára.

Na és a rebellis pesti ifjúság? Eljön az ő idejük… de folytassuk a Jókai Mórral tegnap kezdett időutazást. Kései emlékezésében Jókai így ír kétségről, vívódásról:

„Mindenkinek van itt ura; mágnásnak a királyi jogar, parasztnak, katonának a káplárpálca, írónak, költőnek a censori veres plajbász.
Csodák csodájának kellene történni, ha a népszabadság napja mégis felvirradna.”

Nem kellett sokáig várnia a bizonyosságra: 1848. március 15-én megtörtént a csodák csodája! Adjuk vissza a szót a hiteles krónikásnak.

„… reggel négyen jöttünk össze, a kitűzött találkozó helyen: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én; de többi társaink Degré, Bozzay, Vajda János, Sükey, Pálffy Albert, Emődy, Oroszhegyi, Dobsa a Pilvax-kávéházban vártak reánk, az úgynevezett »közvélemény asztalánál« Korán reggel volt: borús, esős idő.”

Gyorsan peregnek az események. A Pilvaxban Jókai felolvassa a Mit kíván a magyar nemzet címet viselő petíciót, a 12 pontot. Petőfi elszavalja a két nappal előtte írt verskiáltványát, a Nemzeti dalt, s a refrént a kávéház közönsége vele együtt harsogja. Az ifjak a Múzeum-kertbe vonulnak. Legelöl Petőfi Sándor. Aztán Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula, meg persze Jókai. És Degré Alajos, az Irinyi-testvérek, Arany János, Tompa Mihály, Csengery Antal, Egressy Gábor. Nyomukban Irányi Dániel, Vidacs János, Sükey Károly, Oroszhegyi Józsa, Vas Gereben, Ludassy Mór, meg a többiek. És csatlakozott hozzájuk a már kevésbé ifjú Kaluzál Gábor, vagy a Pest megyei alispán Nyáry Pál és a város polgármestere, Rottenbiller Lipót Károly. Utánuk pedig a névtelenek tömege – a múzeum előtt összegyűltekhez mind újabbak és újabbak csatlakoznak, egyre nagyobb a sokaság, láttukra kiált fel Jókai: „Mintha Csaba vezér »hadak útját« látnám az éjjeli égen megrémledezni!”

Hogyan is fogalmazott a kétség napjaiban a nagy író? „Csodák csodájának kellene történni, ha a népszabadság napja mégis felvirradna.”

És végül hogyan fejezte be a gondolatsort? Hát így:

„Felvirradt.
Március 15-ike volt 1848.”

Korábban, a Pilvaxban történt valami, egy igazán jelképes dolog. Jókai így örökíti meg ezt a szimbolikus eseményt: „Vasvári Pál, kezében elefántcsont-fogantyús botjával oly hevesen hadonászott, hogy a pálcatőr kirepült a botjából s az én falam szögletében állt meg a hegyével.

»Jó ómen!«
Előre a vassal!

S ezzel a szóval kezdődött meg az örökké emlékezetes 1848-iki március 15-ike: a sajtószabadságnak, a népszabadságnak örökké emlékezetes napja.”

A bátrakra emlékezünk. Azokra, akik késlekedés nélkül megindultak a hívó szóra: Előre a vassal!

A rovat további hírei: Kultúra

Az akusztikus elem és a dunaújvárosi szál

2025. feb. 16.

Dunaújvárosi szereplője is lesz a jövő évi Velencei Biennálé seregszemléjének – nem is akármilyen minőségben: Balogh Máté Erkel-díjas zeneszerző komponál az alkalomra dedikált, mi több, részben a tárlat tárgyain megszólaló művet Koronczi Endre pneuma cosmic című, a magyar pavilonban látható kiállításához.

DSTV: párkapcsolati dráma a Bartók mikroszínpadán

2025. feb. 14.

A Hitvesi ágy című kétszemélyes darabot vitte színre a Bartók Kamaraszínház, idézi fel a DSTV összegzése. A próbafolyamat a végéhez ért és végre a közönség is láthatja az érzékeny témát boncolgató, súlyos krízist feldolgozó produkciót a mikroszínpadon. Hangkép.