Hornyák Lajos negyven éve a szakmában

Már fiatalként a papírgyártás irányban kezdett tanulni. A Than Károly Könnyűipari és Vegyészeti Szakközépiskolában végezte középiskolai tanulmányait, majd az érettségit követően a Könnyűipari Műszaki Főiskolára járt, ahol papíripari üzemmérnökként végzett.

Alig, hogy megszáradt a diplomáján a pecsét, máris Dunaújvárosba jött és az akkor már tíz éve működő papírgyárban kezdett dolgozni.

- A napokban töltöttem be a 62. életévemet. Már negyven esztendeje dolgozom folyamatosan egy munkahelyen, a dunaújvárosi papírgyárban, ahová 1975-ben jöttem az akkori igazgató invitálására. Amikor végzősök voltunk, feljött hozzánk az igazgató, és elmondta, hogy mindenkinek tudna munkát ajánlani az újonnan induló hullámpapír-ipari vertikumban. Végül csak én jöttem ide, és éppen tavaly volt negyven éve ennek. Folyamatos műszakban kezdtem, mint segédművezető, ahol a papír kiszerelését végeztük: a vágást, simítást, válogatást, csomagolást. Utána pedig megszámlálhatatlan beosztásban voltam: művezető, gyártásvezető, üzemvezető, technológus, gyakorlatilag végigjártam a szamárlétrát. Az 1992-es beruházáskor beruházó mérnök lettem. Közben képeztem magam, hiszen a soproni egyetemen megszereztem a papíripari okleveles mérnök végzettséget.

Hornyák Lajost a napi munka mellett a hobbija is a papírhoz kötötte.

- Mill Brand Gmk néven harmadmagammal még 1985-ben létrehoztunk egy vállalkozást, amely a papírmerítést, a papírgyártás több ezer éves múltját elevenítette fel, és e nemes hagyomány megőrzését tűzte ki céljául, a kézműves szakmát kívánta gazdagítani. 1995-ben aztán a kor szellemének megfelelően betéti társasággá alakultunk és a Kézműves Kamara tagjaivá váltunk. Eredetileg szállítottunk papírokat a fővárosba is, a művészellátó boltnak, és alkottak akkori fiatal dunaújvárosi művészek is a papírjainkra. Többek között Tábori Csaba és Szegedi Csaba is készített rézkarcokat. A Batsányi utcában egy pincében kezdtük, és kimondottan papírmerítéssel foglalkoztunk. Sajnos, ma már az egykori vállalkozás tagjai közül csak jómagam élek. Az idő múlásával előbb Baracsra, majd Rácalmásra tettem át a székhelyemet. Ma már a papírmerítés csak hobbi maradt számomra. Ugyan pár éve bekapcsolódtam a Dunaújvárosi Kézműves Egyesület működésébe, de nem járok vásárokra, piacokra, csak a szakma szeretete és a hagyományőrzés miatt készítek papírt.

S mi ennek a szakmának a szépsége? – kérdezem Lajost, aki azonnal rávágja a választ:

- Olyan ez, mint egy alkotás. Nincs két egyforma lap, mindegyik egyedi. Szépségét a rojtos széle adja, utánozhatatlan, pláne, ha vízjelet is tartalmaz. Mindenféle nyomtatásra használható, de művészeti célra is, vízfestékkel, akvarellel, réznyomatra. Ez a típusú papírkészítés természetes alapanyagok felhasználásával történik, cellulóz és teljesen tiszta nyomatlan, famentes papírhulladék újrahasznosításával a képző- és iparművészek, vagy akár a restaurátorok számára. De a hétköznapi felhasználása is széles skálán mozog, hiszen a névjegytől az oklevelekig, az esküvői és a ballagási meghívóktól a borítékokig, és a vízjeles papírlapokig terjed. A technológiai folyamata teljesen természetes és környezetbarát. A papírgyártás hagyományőrző technológiája a cellulóz vagy újrahasznosított papírhulladék foszlatását követő vízzel való hígítást, merítő szitával való lapképzést, és a szabadban történő természetes szárítást foglalja magában. A kézi merítés szakaszos és nagyon időigényes folyamat. Egyedisége és kézi tevékenysége miatt értékes, szennyezőanyag kibocsátása nincs. Az általam készített papírokhoz elég speciális eszközök kellenek, de néhány a hétköznapi konyhában is megtalálható. Persze szakmai szemmel nézve, ezeken túl kell lépni. Mindenképpen szükséges egy keret, amely kis kézügyességgel otthon is elkészíthető. Aztán egy szita – amin a lap kialakul. Ha vízjelet szeretnénk bele tenni, akkor bronzszita szükséges, amire rá kell forrasztani a vízjel formáját. Három éve, pusztán szórakozásból, készítettem bronzból egy, a papírgyár logóját tartalmazó szitát, és ez lett a törzsgárdatagoknak adott oklevelek papírlapjainak az alapja. De a helyi főiskolának is gyártottam hasonlót egy-egy különleges alkalomra.

Hornyák Lajost azt tervezi, hogy a nyugdíjba vonulása után ismét többet foglalkozik majd a papírmerítéssel. Szeretné átadni fiainak a marsallbotot, mindkettőjük papíripari mérnök.

- A papírmerítésen kívül a másik hobbim a horgászat. Az szintén nagy nyugalmat és türelmet igényel, és ott is jelen van a víz. Júliusi születésű vagyok, a csillagjegyem rák. Ez újabb kapocs a vízigényes papírgyártással – jegyzete meg mosolyogva Hornyák Lajos.