Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

A város és az építőkövek

Várkonyi Balázs - 2015. január 9. 10:55

"Sok kerek évfordulót pörget ki a naptár 2015-ben. A város hajdani kiválóságaira – és nem utolsósorban a város születésére is emlékezünk ebben az évben: épp 65 esztendeje, hogy Pentele szomszédságában egy új település kezdett megéledni…"

A sztálinbarokk szülőhelye

1950 májusát írták. 2-án kubikosok, dömperek, markológépek jelentek meg a kukoricaföldön, a Lajos-kőnél. Rohamtempóban házakat kezdtek felhúzni – vagyis csak egyszerű lakóbarakkokat. Ezek voltak Sztálinváros első épületei; igaz, a város valójában még meg sem született, de a vajúdás pillanatai ezek voltak.

Egy év múlva aztán a település városi rangot kapott. Persze, hogy műváros volt, egy jókora lakótelep gyenge infrastruktúrával, társadalmi-kulturális gyökérzet nélkül, de akárhogy volt is, ostobaság lebecsülni: mégiscsak sok ezer nehéz sorsú ember lelt itt munkára és otthonra. 1950 végén Dunapentele nagyközség lakói alig voltak többen négyezernél, az építőmunkások száma viszont majdnem kétszer annyi volt. Évek alatt szinte a semmiből több tízezres város született.
Sztálinbarokk – a szocreál építészeti stílus gúnyneve. Az arculat kialakítása az első városi főépítész, Weiner Tibor feladata volt. Kalandos életút az övé.

A József Műegyetemen diplomázik 1929-ben, aztán Németországban tanul és tervez. ’31-ben a Szovjetunióba települ. A bauhaus-irányzat melletti elkötelezettségét a szocreállal fölváltva sikeres várostervező lesz. 1937 végét viszont már Párizsban éli meg, aztán szűk két év múlva Chile fővárosába, Santiagoba költözik. Elismert építész, egyetemi tanár egészen 1948-ig, amikor hazatelepül.
1950-ben az épülő város tervezésével bízzák meg. Ettől kezdve az éppen ötven éve bekövetkezett haláláig a várost szolgálta. Neve az újvárosi szocreállal összefonódik: a szovjet mintát – és a párt elvárásait – követve alakítja ki munkatársaival a heroizmust tükröző archaizáló stílust, amelynek darabjai mára szinte műemlékké nemesedtek. Dunaújváros arculata ma arról híres, amit a közízlés lebecsül. Meghaladott építészeti forma, ez igaz – de az ötvenes évek lenyomata. Emlékkép, amely a múló időre emlékeztet. Arra, hogy egyszer a mai világunk is időszerűtlenné válik…  

Harcsa, valóságkeresőben

Ilyen időszerűtlen, anakronisztikus figurává tette az idő a 60-as évek újvárosi íróját is: Barsi Dénest. Korszakos életmű volt pedig az övé.
A különös nevű Harcsa családban látta meg a napvilágot a Felvidék egy kicsi falujában, Jókán, pontosan 110 esztendeje. Tanítói oklevelet szerzett, majd Bihar tanyai iskoláiban tanított. Neves folyóiratokban kezdett publikálni, fölvette a Barsi írói nevet, és paraszti gyökereit meg nem tagadva lett a vidéki sors dokumentátora, a szegényparasztság krónikása.
1935-ben Szabó Pállal elindítja a Kelet Népe folyóiratot. A népi írók társadalmának egyik meghatározó alakjává válik, sikeres regényíró, egyik művéből játékfilm készül, 1945-től a Magyar Parasztéletet szerkeszti. Aztán ’47-ben valami megtörik benne: a hatalom hamis játékai kiábrándítják, visszatér a Tiszántúlra, és napszámos lesz. Egy évtized kell, hogy újra hinni tudjon a parasztság jövőjében – és elkezdi írni az új világról szóló műveit, tehetséggel, de a kor diktálta naiv lelkesedéssel.
1960-ban újra fordít az életén. Dunaújvárosba költözik, hogy a nagy átalakulást nyomon kövesse, írásaiban megörökítse. Az ekkori művei, ifjúsági regényei egy „tanító” írót mutatnak. Választott városát szerette, az itt élők tisztelték. Készült egy hatalmas munkára: Dunaújváros társadalomtörténetét akarta megírni, de betegsége ebben megakadályozta. Néhány napja múlt, hogy itt hagyott bennünket: 1968. január 5-én ment el örökre.

Akit csak Borónak hívtak

Kit ahogy titulálnak, az az ő népszerűségindexe. Borovszky Ambrusé ez volt: „a Boró”. Mindenki így emlegette. Hogy mi volt a titka? Egyszerű: az ipari óriás, a Vasmű nagy hatalmú főnökeként is az maradt, aki korábban volt. Nem felejtette el, honnét jött. A beosztottjai tűzbe mentek érte. Ő is az embereiért.

Hat elemit végzett, majd vasöntő szakmát tanult, a Ganzban lett öntősegéd. Miskolczi Miklós írta róla: „Negyvenötben kenyérért ment a pékhez, amikor egy szovjet katona beszólította a járdáról: na, gyere csak egy malenkij robotra. Annál azért hosszabb ideig volt oda, hogy azt malenkijnek lehetne nevezni. Midőn hazajött, illetékes kádercsinálók felfigyeltek az átlagosnál jóval intelligensebb, de persze ijesztően műveletlen öntőmunkásra, aki ráadásul régi szakszervezeti tag is. A kor szokásai szerint úgymond kiemelték.”
Ijesztően műveletlen…? Valóban nem volt iskolázott, de megvolt benne az ösztönös intelligencia. Miskolczi is nagy formátumú emberként, igazi személyiségként jellemzi, aki felnőttként végzett gazdasági-műszaki akadémiát, és mindent tudott a szakmáról. Az első kapavágástól végigkísérte a Vasmű és a város születését. Később, miniszterhelyettesként vagy szakszervezeti elnökként is kötődött Újvároshoz – egészen 1995-ig, amikor az égi kohókhoz igazolt…

A rovat további hírei: Kultúra

DSTV: Feltóti Sándor emlékezete

DSTV: Feltóti Sándor emlékezete

2025. okt. 31.

Rendhagyó bemutatót láthatnak a Rosti iskola vendégei, idézi fel a DSTV összeállítása. A Tantermi tárlatok a Rostiban sorozat keretében a 2023-ban elhunyt költő, fotós, tanár, Feltóti Sándor alkotásaiból válogattak össze páratlan kiállítást. Hangkép.

DSTV: egy orvos oltára a múzeumban

DSTV: egy orvos oltára a múzeumban

2025. okt. 29.

Időről-időre érdemes felkeresni az Intercisa Múzeum hivatalos oldalát, derül ki a DSTV összegzéséből. A szakemberek érdekes történelmi emlékek történetét dolgozzák fel – dr. Szabó Antal Tibor régész-muzeológus legutóbb "egy orvos oltáráról" mesélt. Hangkép.

"Írás a löszfalon" – Egresi Zsuzsa emlékére

"Írás a löszfalon" – Egresi Zsuzsa emlékére

2025. okt. 27.

Kötetének címét kölcsönözve szervez emlékezést Egresi Zsuzsa dunaújvárosi képzőművészre a József Attila Könyvtár – méghozzá az elhunyt alkotó versei, művei, barátai visszaemlékezései tükrében csütörtökön délután.

DSTV: Szoborváros V.

DSTV: Szoborváros V.

2025. okt. 24.

Újabb érdekes epizóddal folytatódott a DSTV köztéri szobrokat ismertető városjáró sorozata. A Szoborváros című magazin V. epizódjában két, a Béke téren található köztéri alkotást mutatnak be Hodik Mónika történész-muzeológus közreműködésével. Hangkép.

 

Vastapsot érdemelt, csodás matinékoncert a Viadanával a Magyar Nemzeti Galériában

Vastapsot érdemelt, csodás matinékoncert a Viadanával a Magyar Nemzeti Galériában

2025. okt. 22.

Remek ősbemutató és a régi repertoár nagy kedvencei, gyerekkari közreműködés és parádés finálé: emlékezetes hangversenyt adott a főváros ikonikus koncerthelyszínén a Viadana Kamarakórus múlt vasárnap. És már készülnek a folytatásra – az is nagyon erősnek ígérkezik!

DSTV: 22 éves a Cimbora Klub

DSTV: 22 éves a Cimbora Klub

2025. okt. 21.

Ünnepi eseményről tudósít a gyermekkönyvtárból a DSTV összeállítása. A József Attila Könyvtárban működő Cimbora Klub fennállásának 22. évét ünnepelte a közelmúltban – ahogy szokták, a közösség tagjai idén is "Ki mit tud?" produkciókkal és tortával köszöntötték egymást. Hangkép.

 

Nagy László nyomában a József Attila Könyvtárban

Nagy László nyomában a József Attila Könyvtárban

2025. okt. 20.

"Öntörvényű konok csillag" – ezzel a címmel rendeznek a Nagy László 100 emlékév keretében irodalmi estet a József Attila Könyvtárban kedden délután.