Bizony, minden gyerek tudja ezt, mire megvirrad megérkezik ajándékaival a húsvéti nyúl. Megjön, még akkor is, ha csak tévedésből került a húsvéti legendáriumba.
Semmi keresnivalója nem volt egykor eme ünnep környékén. Más viszont annál inkább szokásban volt: Amerikában is, Európa nyugati felén is az ünnepre fészket készítettek az emberek, abba tették a kisgyerekeknek szánt tojást, ajándékot.
És egyszer csak a nyúl – amely egyébként, minthogy sok utódot nevel, a tojáshoz hasonlóan termékenységjelkép – számos országban, így nálunk is a tradíció része lett… ha igaz, egy félreértés folytán. A késő középkori Németországban ugyanis a rokonok ünnepi ajándékként gyöngytyúkot és annak tojásait adták egymásnak.
A gyöngytyúk és a nyúl német neve igen hasonlatos, így elég volt egy fordítói tévedés – és a nyúl-legenda máris meglelte helyét a húsvéti szokásrendünkben. Azóta hozza a nyuszi a magyar gyereknek az ajándékot. Aki már nem hisz a mesében, annak is…
![Higgyünk magunkban! Nem vagyunk "kisebbségiek"!](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/20578.jpg?h=82f92a78 "Higgyünk magunkban! Nem vagyunk "kisebbségiek"!")
