A 19. életévében járó fiatalember előtt óriási pályafutás lehetősége áll. Ehhez azonban még sok munka vezet. Ifjúsági világbajnokunk legutóbb Bakuban, az Európai Játékokon mérette meg magát, majd leérettségizett, s gőzerővel készül a júliusi felnőtt válogatóra is.
Leérettségizett Hajdu Jonatán. Tudom, a hír hallatán sokak, többen talán azok, akik nem ismerik Jonit, nem biccentenek elismerően, hiszen ezt évente vele együtt több ezren megteszik. De ha ehhez sorba tesszük az elmúlt egy évben nyújtott teljesítményeit, ez máris megsüvegelendő. Kenusunk a tanulás mellet megvédte világbajnoki címét, naponta többször végzett kemény edzésmunkát, majd a felnőttek világában, az országos válogatón C-1 200 méteren úgy maga mögé utasította a többieket, amire már mindenki felkapta a fejét. Ezzel a teljesítményével kivívta, hogy Magyarországot képviselje Bakuban, az Európa Játékokon, ahol a döntőbe lapátolta magát.
- Hogyan fogadtad Storcz Botond szövetségi kapitány meghívóját, ami Bakura szólt?
- Fejben az érettségire készültem, így váratlanul ért a megtisztelő behívó, melyet vasárnap kaptam meg. Nem volt sok időm ezen gondolkodnom, hiszen szerdán már utaztunk is. A verseny célkitűzéséről előzetesen beszéltem a szövetségi kapitánnyal, aki levette rólam a teljesítés terhét azzal, hogy elvárt helyezést nem tűzött ki.
- Milyen volt az utad Bakuig?
- Én nagyon szeretek repülni, így élveztem az utat. Szerdán indultunk útnak Budapestről Bécsbe. Ott szálltunk repülőre. Közel négy órányi repülést követően érkeztünk meg Isztambulba, ahol majd hét órás unalmas várakozás várt ránk. Innen Bakuba repültünk, ahonnan az utunk az olimpiai faluba vezetett. Ott nem sok, két óra alvás indultunk a verseny helyszínére, ami még majdnem öt órás utazást jelentett, ahová kora délután érkeztünk meg. Szerencsére ekkor pihenőt kaptunk, de másnap, vagyis pénteken már vízre szálltunk.
- Milyen körülmények fogadtak benneteket?
- Erre egyáltalán nem lehetett panaszunk, hiszen teljesen olimpiai körülmények vártak ránk. A szervezésben azonban voltak hiányosságok, főleg, ami a buszközlekedést jelentette, de ez a verseny napjáig megoldódott. A szállás jó volt, de ami az ételeket jelenti, ezt nem minden esetben mondhatjuk el. Az ízekre és a változatosságra nem lehetett panaszunk, de minden olyan száraz volt, hogy az étkezések közben több liter vizet kellett meginnunk.
- A legfontosabb mégiscsak a verseny volt, ahol a felnőttek világában kellett helyt állnod.
- Mivel erre a versenyre nem tudtam külön rákészülni, így abból kellett építkeznem, amit a válogatóra építettünk fel. Jó formában éreztem magam, és véleményem szerint az előfutamban jobban teljesítettem, mint akkor. A döntőben azonban nem sikerült azt nyújtanom, amit szerettem volna. Én a versenyek előtt nem izgulok, de abban az esetben, ha a futam közben úgy érzem, hogy nem vagyok jó helyen, akkor igen. Ez történt itt is. A táv közepén elmentek a többiek, ettől kapkodóvá váltam, szétesett a mozgásom, és nem sikerült a vége. Így kilencedik lettem. Az eredmény sajnos elmaradt attól, amit magamtól vártam volna, de az út tapasztalatszerzésre kiváló volt. Ha a második válogató után sikerül a milánói világbajnokságra kijutnom, akkor ebből mindenképpen építkezhetek.
- Újabb kihívások, rövidtávon a felnőtt világbajnokság, hosszabb távon akár a riói olimpia várhat rád.
- Nagyon motivált vagyok. Nem az, hogy nyerjek, hanem az, hogy minél többet nyerjek, majd ezt minél hosszabb időn keresztül megtartsam.
A magyarországi kenusokra a válogatón Hajdu Jonatán 1 másodpercet vert, ami ezen a távon óriási különbség. A magyarok közül erre eddig csupán egy kenus volt képes. Őt Kolonics Györgynek hívták. És most itt van egy fiatal dunaújvárosi, Molnár Gergely tanítványa, aki a héten leérettségizett. Mindjárt másként hangzik, ugye?
-Szárszó Lajos-
