"Átvágok a parkon. A napsugár mindent megszépít az amúgy is gondozott téren, harmonikus az összkép – csak egy valami bontja meg a tökéletes rendet. Az egyik szeméttartóból hatalmas esernyőnyél nyúlik ki, alatta megtépett selyemvászon és meggörbült merevítők. A szél áldozata lehet ez, mi más."
Hideg és köd vágott képen reggel hatkor, ahogy időjárásnézőben kiléptem a teraszra. Alig telt el aztán két óra, s most, munkába menet már napsütés és szinte tavaszias idő kísér. Végre, valami jó is van ebben a mindig nehezen induló hétfőben.
Átvágok a parkon. A napsugár mindent megszépít az amúgy is gondozott téren, harmonikus az összkép – csak egy valami bontja meg a tökéletes rendet. Az egyik szeméttartóból hatalmas esernyőnyél nyúlik ki, alatta megtépett selyemvászon és meggörbült merevítők. A szél áldozata lehet ez, mi más. Volt belőle részünk az elmúlt időben, a dömötörszélből, ahogy elkeresztelte a nép az október 26-a, Dömötör napja táján gyakorta támadó fergeteget.
Most a jeles nap már békésebb időt hozott, a tragikus véget ért esernyő tehát csak a múlt emlékképe. Gazdájának egy ideig nem is hiányzik majd, Újváros fölé esőfelhőket ugyanis csak egy bő hét múltán jósolnak a meteorológusok. És a hétnyitó három napon, ahogy ígérik, sokszor kisüt a nap. Úgy legyen.

