A félidőben összeszedte magát, s hétgólos hátrányból ért el 23-23-as döntetlent Vácon a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia csapata.
Fordulatos, izgalmas mérkőzésen szerzett egy pontot a Vác elleni hétvégi bajnoki találkozón a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia felnőtt együttese. Mátéfi Eszter tanítványai nem kezdték jól a találkozót, a szünetig hétgólos hátrányba kerültek, de innen is felálltak, s jó hajrával legalább az egyik pontot el tudták hozni a jól felkészített váci csapat otthonából.
Utóbbi momentumot, mármint a pontszerzés fontosságát emelte ki értékelésében együttesünk szakvezetője, Mátéfi Eszter is, akit ma kértünk arra, hogy tekintsen vissza a Kohász szombati összecsapására.
- Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccs vár ránk, hiszen ellenfelünk számára is rendkívül fontos volt a találkozó, hazai pályán játszottak, sérültjeik felépültek, ezért egy igen motivált vetélytárs ellen kellett játszanunk. Mi egy jó sorozatból érkeztünk a meccsbe, de több nehézséggel is meg kellett küzdenünk, mert Hosszu Boglárka betegség miatt el sem utazott velünk, Azari Fruzsina útja a meccs után egyből a kórházba vezetett, Bulath Anita szintén betegen játszott, míg Kamper Olívia súlyos sérülés után lábadozik, így a mi lehetőségeink is kissé beszűkültek az összecsapásra. Ezzel együtt az első félidőben a kelleténél többet hibáztunk, s ugyan azt el kell ismerni, hogy a hazaiak jól játszottak, azért ahhoz, hogy hét góllal meg tudjanak lépni a szünetig, kellettek a mi hibáink is.
A szünet után azonban nagyot fordult a játék képe, egy láthatóan koncentráltabb Kohász futott ki a pályára, s ez meg is hozta az eredményét. Mátéfi Eszter szerint azonban semmi különös nem történt, mindössze azt a játékot nyújtották, ami a közelmúlt meccsein is eredményre vezetett.
- A félidőben átbeszéltük a dolgokat, elmondtam a csapatnak, hogy az addigi védekezésünkkel semmire nem megyünk, s fel kell hagynunk az addigi kisasszony-kézilabdával ahhoz, hogy visszajöjjünk a meccsbe. Ezt szerencsére meg is valósították a lányok, a feljavuló védelem mellett jobb lett a kapusteljesítményünk, s támadásban sem követtük el azokat a hibákat, amiket korábban. Sikerült is felzárkóznunk, s bár nyerni nem tudtunk, úgy gondolom, hogy a két félidő alapján a döntetlen igazságosnak volt mondható, hiszen az első felvonás egyértelműen a hazaiaké volt, míg a második harminc percben mi játszottunk lényegesen jobban. Persze jó lett volna győzni, de figyelembe véve a nehézségeinket, valamint azt, hogy honnan álltunk fel, úgy gondolom, hogy meg kell becsülnünk ezt az egy pontot. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy miben hibáztunk, ezt a héten még egyszer átbeszéljük, igyekszünk okulni belőle pont azért, hogy a jövőben ne forduljon elő, mert az lehet, hogy már két pontunkba kerül majd.
