Híres időjósok sorakoznak a naptár februári lapjain. 18-án Zsuzsánna azt ígéri, hogy a tavasz jeleként ekkor szólal meg először a pacsirta.
Aztán jön 22-e, az a nap, amikor a népi szólás szerint „Üszögös” Szent Péter „felszedi a csóvát”, vagyis a halászok útjelzőit, amelyek a biztonságos irányt mutatták a jég fedte vízen. Eztán nincs szükség irányjelző csóvára – már ha Mátyás nem hoz újra jeget. Úgy találja ugyanis az ismert népi mondás, hogy ha e nap névadója jeget talál, töri, ám ha nem talál, csinál.
Kemény foglalkozás ez – mondja Mózsi bácsi Tamási Áron Jégtörő Mátyás című mesés regényében. A bibliai Mátyás apostolnak persze nem a jégtörés, hanem az igehirdetés volt a mestersége. Pogány ellenségei azonban elfogták, megkövezték, aztán bárddal lefejezték. A bárd nem csupán halálának jelképe, de ez a jégtörő szerszáma is.
A valóság persze az, hogy Mátyás nemigen hoz már jeget. A népi regula azonban figyelmeztet, hogy bár közel a tavasz, de a tél is rúghat még egy utolsót. Régi megfigyelés, ahogy március 12-e, vagyis Gergely napja környékén is olykor-olykor „megrázza Gergő a szakállát”. Erről legutóbb két éve szereztünk tapasztalatot, azon az emlékezetes hó fútta március 15-én.

