Rázi Gergő a szakállát – ígéri mára a népi időjárási regula. A megfigyelés szerint ugyanis ez idő tájt még egy utolsót rúghat a tél, Szent Gergely szelet is hozhat, havat is hinthet ránk.
No, ezúttal biztosan nem válik be a jóslat, sem a mai Gergely-napon, sem a közeli időben nem kell tartanunk a tél kései bosszújától.
Amúgy másról is nevezetes március 12-e. A Gergely-járásról, másként: a kóringyálásról, mendikálásról. A két régies szó egyet takar – az ünnepek táján való egykori köszöntést és alamizsnagyűjtést, s ez a szokás valamikor Gergely napján is megvolt. Ekkor tartották ugyanis az iskolai verbuválást, összekötve a tanító számára az adománygyűjtéssel. A régen sok változatban élt Gergely-köszöntő első sorai nagyjából mindenütt hasonlóak voltak: „Szent Gergely doktornak, / híres tanítónknak / az ő napján, / régi szokás szerint / menjünk Isten szerint / oskolába.” A hosszú ének után a gyerekek szalonnát, kolbászt, tojást kaptak, s némi pénzt is. Ez utóbbit megtartották, az élelem pedig a tanítójukat illette.
A Gergely-köszöntő vers tavaszt hírlelő sorokat is rejt, hisz a madarak „a szép kikeletkor / sok szép énekszóval / zengedeznek”. Ezekben az elmúlt verőfényes napokban volt is okuk rá…
!["Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/15843.jpg?h=82f92a78 ""Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"")