A DPASE labdarúgó csapata mély megrendüléssel tudatja, hogy egykori kitűnő labdarúgó edzője, nagyszerű nevelője, Jung József, Józsi bácsi 66 éves korában elhunyt.
"Egész élete a labdarúgásról és a fiatalok neveléséről szólt. 1998-ban Székesfehérvárról érkezett Dunaújvárosba. Feladatának érezte a tehetségek felkutatását, taníttatását. Józsi bácsi hatvanegy éves korában, 2009-ben nyugdíjba vonult ugyan, de nevelőtanárként a Hild kollégiumban, melynek szellemi atyja volt, tovább dolgozott. Egyesületünk minden korosztályánál, így a felnőtt csapatnál is edzősködött. Utánpótlás csapataival több bajnoki címet ünnepelhetett. Kitűnő kapcsolatot alakított ki labdarúgóival és kollégáival egyaránt. Miután városunkban a labdarúgás tönkrement, ő akkor sem adta fel, a Hild kollégiumban folytatta nevelő munkáját. A fiatalokkal megtanította, hogy a sportolás rendszeretetre, tiszteletre és kötelességtudatra nevel. Mindig fontosnak tartotta az őszinte kapcsolat kialakítását. Véleménye szerint a legfőbb motiváció a dicsérő szó, és a személyes példamutatás. Mindig boldog, mosolygós volt. Megtiszteltetés volt számunkra kezet fogni vele.
Dobos Barna ügyvezető igazgatónk kezdő edzőként sok tanácsot kapott Józsi bácsitól:
- Nagyon pozitív személyiség volt. Mindenből próbálta a jót meglátni, kiemelni. Nagyon szerethető embert veszítettünk el. Amikor edzőnek kezdtem tanulni, Józsi bácsi a szabadidejéből sok időt szánt arra, hogy elmondja tanítási filozófiáját, képzési módszerét, és véleményét az edzői életpályával kapcsolatban. Így próbált meg tanácsaival segíteni nekem. Nem véletlen, hogy visszahívtuk őt a 2013-14-es időszakban az U6-os és az U7-es csapatunkhoz. Szerettünk volna még ennél nagyobb feladatot is adni neki, de ezt édesanyja betegsége miatt nem vállalta. A gyerekekhez való hozzáállása kollégái számára is példamutató volt. A végtelen türelem, a segítő készség, a pozitív gondolkodás és a vidámság egyaránt jellemezte. Volt labdarúgóival folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Nem is olyan régen, egy gyerekedzésen, ahol a felnőtt játékosok is részt vettek, szándékosan azt a Csehi Tamást „osztottam” ki mellé, akiről tudtam, hogy szinte apa-fia kapcsolatban álltak. Ekkor is látszott az a szeretet, gondoskodás, tisztelet közöttük, mely a hosszú évek alatt kialakult, és meg is maradt kettejük között. Nagyon sajnáljuk, hogy Józsi bácsi már nem lehet többé köztünk, aki fehérváriként érkezett Dunaújvárosba, de egyesületünk ikonja lett.
Tanítványai közül Csehi Tamás nagy tisztelettel emlékezik egykori mesterére:
- Kevés olyan ember van, mint amilyen ő volt. Amikor Dunaújvárosba kerültem, Józsi bácsi lett a nevelőedzőm. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mindig fiaként tekintett rám. Jószívű, tisztességes ember volt, aki mindig mindenben segített. Nagyon nehezen találom a szavakat, hiszen engem is nagyon megrázott a halálhíre. Sokan szerették őt példamutatásáért, nevelési elvéért. Mindig életvidámságot és szeretetet sugárzott felénk, aki a dicsérő szavakkal mindent elért nálunk. Gyakran mondogatta, hogy „Gyerünk tesó, csináld csak!”. Akkor is kitűnő edzéseket tartott, amikor a körülményeink nem voltak ideálisak. De ő mindenből a legjobbat akarta kihozni. Folyamatosan képezte magát, ezzel példát mutatva tanítványainak, kollégáinak egyaránt. Velem együtt gyászolják dunaújvárosi tanítványai, Báló Tamás, Zsók József, Rompos József, Nyúl Gábor, Rozsi József és Lajtos Dávid, akik az ő keze alatt nőttünk fel a kollégiumban, és nála lettünk első osztályú játékosok. Egy hete beszéltem vele, és akkor semmi előjele nem volt annak, hogy ekkora baj közeleg. Nehéz felfogni, hogy nincs többé.
Edző kollégája, Lieszkovszky József megrendülten fogadta barátja elvesztését:
- 1998-ban, pár hónap különbséggel érkeztünk Dunaújvárosba. Nagyon hamar barátok lettünk. Egészen nyugdíjazásáig együtt dolgoztunk. Ő akkor is fontosnak tartotta a fiatalok nevelését, amikor városunkban megszűnt az utánpótlás futball. Józsi akkor már abban Hild kollégiumban dolgozott, melyet sportkollégiumként barátjával, Németh Lajossal együtt álmodott és valósított is meg. Nemrég én vettem át a helyét az intézményben. Halálának híre azért is ért váratlanul, mert a Hild tanári karával – mely pénteken volt - készültünk tantestületi kirándulásra, és úgy beszéltük meg, hogy nálunk tölt majd két éjszakát. Ezt azonban meghiúsult, hiszen felhívott, hogy nem érzi jól magát, és nem tud jönni. Most már tudom, hogy akkor beszéltem vele utoljára. Hihetetlen. Egész életét a labdarúgásra és a gyermekek nevelésére fordította. Nemrég örömmel beszélt arról, hogy lakóhelyén, Szabadbattyánban a legkisebb gyerekek edzője, akik közel harmincan, nagy kedvvel járnak hozzá. Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Több válogatott és NB I-es játékost nevelt, többek között Csehi Tamást és Báló Tamást is.
Őszinte részvétünket és mély együttérzésünket fejezzük ki családjának. Józsi bácsi, nyugodj békében!" - áll a DPASE megemlékező közleményében.
