Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Örök édesanyák

Várkonyi Balázs - 2015. május 3. 8:00

Éjszaka van. Egy hároméves fiúcska áll a kiságyában. Keservesen sír. Édesanyját szólongatja. Mamám! Mamám! Néhány évvel ezelőtti történet ez, abból az időből való, amikor az anyát pár napra kórházba szólította a betegsége. Mamám, mamám! – visszhangzott a kétségbeesett gyermek kiáltása akkor a házban.

Az apa mondja: se előtte, se utána, soha, egyetlen egyszer nem hallották, hogy ily módon hívta volna édesanyját a kisfiú. Mindig csak így: Anya! De akkor, a kétségbeejtő hiány ezt préselte ki belőle: Mamám! Öt hangba sűrített kiáltás, öt betű kifejezte biztonságkeresés. És tényleg, ki máshoz fordulna a gyermek, ha bajt érez? Mamám! – ez hívó szó, vészszignál, kötődésjelző. Élethosszig tart, s még akkor is érvényes, ha akit megszólítunk, már nincs is közöttünk.

A bakócai nevelőotthon lakója volt egykor egy kis tizenéves, Frici. Azt fontolgatta egy tanár házaspár, hogy örökbe fogadják az intelligens, kedves fiút. A kissrác meglepődött a nem várt ajánlat hallatán. Elgondolkodott. Vívódott, majd döntött. Azt mondta: De ha egyszer jön a Mama?!

Pedig a Mama soha nem jött. A kisfiú maga volt a magányosság: semmit sem tudott az édesanyjáról. Emlékeiben nem volt egyetlen arcvonás sem, amely anyjához vagy apjához köthette volna. Karon ülő gyermek volt, amikor magára hagyták. Aki életet adott neki, soha nem kereste. És mégis, oly életszerű volt számára a kérdésként megfogalmazott válasz: …de ha egyszer jön a Mama?

Az elhagyott gyermek mindig megbocsát. Vagy szinte mindig. Kötődéskapcsot visel. És a többség? A soha nem elhagyott? Az, aki mindig érezhette a lépteit egyengető gondosságot, figyelmet, ő vajon ki tudja-e fejezni ragaszkodását – vagy mindörökre adós marad már ezzel? Jó lenne nem elkésni, nem várni az utolsó találkozásig. Édesanyám, az érzékeny, de küzdésre termett, szívós székely asszony, amikor nála voltam, rendre ezzel bocsátott útra: tudod, mindig veled vagyok! És keresztet vetett rám. Neki felnőtt emberként is kisgyerek maradtam… és adósa lettem, de mennyi mindennel! Mindig próbáltam megfogalmazni azt, amit aztán soha nem tudtam igazán elmondani neki.

Az anyák a legtöbbel ajándékoztak meg bennünket: az élettel. Szeretetük volt hozzá a ráadás. Köszönetet sosem vártak. De egyébként is, a kiegyenlítéshez kevés egy emberöltő. Elgondolkodom: miben fejeződik ki leginkább a gyermeki hála? Egy tudós tanár, Rusvay doktor mesélte, hogy egyszer minden tanítványával leíratta, kikből áll a családjuk. És százból száz, kivétel nélkül mindenki, így kezdte: anya, vagy édesanya, mama…

Május első vasárnapja az ő tiszteletük jegyében telik.

Ajánljuk hát ezt az írást az anyáknak. Minden rendű és rangú anyáknak. De különösen: a szüntelen törődésben megkopottaknak; a hajlott hátúaknak; az örökös szolgálatuk alatt megvékonyodottaknak; a hülyeségeinkbe belefáradtaknak; a szertelenségünkbe belefásultaknak; a testüket-lelküket értünk fölparcellázóknak; a tíz-húsz-harminc-negyven éve a mi gondunk-bajunkkal viselőseknek. Ajánljuk azoknak, akik, hála Istennek, élnek. És azoknak, akik már elmentek. Ajánljuk: az örök Édesanyáknak. Kései köszönet gyanánt is.

A rovat további hírei: Kultúra

A Dunaújvárosi Vegyeskar érdemelte a kórustalálkozó díját

A Dunaújvárosi Vegyeskar érdemelte a kórustalálkozó díját

2024. nov. 11.

Rendkívüli megméretés a csodás akusztikájú templomban, szép dunaújvárosi sikerrel: újra a Dunaújvárosi Vegyeskar hódította el a Dréta Antal Egyházzenei Kórustalálkozó elismerését.

Táplálkozástörténelem a múzeum repertoárjában

Táplálkozástörténelem a múzeum repertoárjában

2024. nov. 11.

Bőséges tárlattal gazdagodott az Intercisa Múzeum egyik kiállítóterme – fókuszában az étkezéssel. A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében nyílt kiállításon egészen az őskortól kezdve megismerkedhetnek a látogatók azzal, hogy miként és hogyan szereztek élelmet, főztek vagy sütöttek őseink, milyen eszközökkel és praktikákkal táplálták magukat és a közösséget.

A Darvasi-életmű eddigi legnagyobb kihívása az Utószó élő antológia fókuszában

A Darvasi-életmű eddigi legnagyobb kihívása az Utószó élő antológia fókuszában

2024. nov. 11.

"Neandervölgyiek" – nagyon erős és nagyon félrevezető címmel írta meg (eddig) három kötetes nagyregényét Darvasi László. Az íróval Gyöngyössy Csaba beszélgetett az Utószó élő irodalmi antológia sorozatában.

DSTV: komoly kihívások várnak a vegyeskarra

DSTV: komoly kihívások várnak a vegyeskarra

2024. nov. 10.

Az összegzést már olvashatták, most itt a DSTV összegzése. Mozgalmas időszakot él és mozgalmas időszakra készül a Dunaújvárosi Vegyeskar – a menetrendről és a tagtoborzás terveiről Könyves Ágnes karnagy mesélt az egyik kóruspróba alkalmával. Hangkép.

Ötven éve fogadták az első olvasót

Ötven éve fogadták az első olvasót

2024. nov. 09.

Jeles jubileumot ünnepel idén a József Attila Könyvtár és a Munkásművelődési Központ. A könyvtár fél évszázaddal ezelőtt, november 4-én nyerte el a ma ismert formáját, az első olvasó pedig november 5-én tért be az intézménybe. Boldog születésnapot!

DSTV: a bábok hatalma a Bartókban

DSTV: a bábok hatalma a Bartókban

2024. nov. 09.

"…minden, ami Szent…" címmel nyílt meg Balázs János Balázs kiállítása a Bartók Kamaraszínház aulájában, derül ki a DSTV összegzéséből. A képzőművész ikonfestő, báb- és díszlettervező – ő álmodta meg az Álomlátó fiú című bábjáték díszletét és figuráit. Hangkép.

DSTV: a kenyér, ahogy régen volt

DSTV: a kenyér, ahogy régen volt

2024. nov. 08.

A hónap műtárgya szorosan kapcsolódik az Intercisa Múzeum éppen ma nyíló kiállításához, derül ki a DSTV összegzéséből. Kronászt Margit történész-muzeológus jóvoltából a kenyérsütés folyamatát, a kovászkészítés menetét, a kenyérhez kapcsolódó hiedelmeket ismerhetjük meg. Hangkép.