Déli harangszó – hatodfél évszázada

Várkonyi Balázs - 2015. jún. 29., 10:00

1456. július 22-e: Nándorfehérvárnál a magyar sereg fényes diadalt arat a törökökkel szemben. Ennek tiszteletére III. Callixtus pápa elrendeli, hogy eztán minden délben konduljanak meg a templomok harangjai. Magyar földön ez azonnal elterjed, majd nemsokára egész Európában szokássá lesz.

Ez él a köztudatban. Az igazság kicsit más…

A harangozásra felszólító pápai bulla valójában már jó három héttel a győzelem előtt megszületett. Sőt, június 29-én, amikor a római Szent Péter bazilikában kihirdették, még meg sem kezdődött a csata. Akkor sorakozott fel a többszörös túlerőben lévő török had a vár előtt. A pápa a magyarok győzelmének reményében rendelte el a déli harangszót, s azt, hogy minden felszentelt pap a híveivel együtt könyörgő imát mondjon.

A csata július 2-án kezdődött meg, és véres küzdelem után magyar sikerrel ért véget. Ennek híre hatodnapra érkezett meg Budára, s a kor szokása szerint a győztes tiszteletére azonnal megkondították a harangokat. A pápai leirat csak egy héttel ez után jutott el Magyarországra, és akkortól vált általános szokássá a mindennapos déli harangozás.

A rovat további hírei: Kultúra

Ujjé! A Ligetben nagyszerű!

2018. jún. 25.

Főként gyermekeknek szóló programokkal indult a Petőfi Művészeti Liget idei programja, mostantól kezdve július végéig heti három estén várja a zenekedvelőket a tér.

Ókori vacsora a hűvösben

2018. jún. 24.

Városunkban sem maradhatott el a már hagyományosnak számító Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvény, a szokatlanul hideg idő azonban sokaknak elvette a kedvét attól, hogy pár óráig az ókori Rómában érezhessék magukat.

Duna menti zarándoklat

2018. jún. 24.

Szent Pantaleimon orvos vértanú halálának 1713. évfordulója alkalmából gyalogos zarándoklatot szerveznek Beloianniszból Dunaújvárosba.

Magyar foci, nyerőben

2018. jún. 24.

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.