Pentele kárvallottjai

2015. június 29. (hétfő) 13:21 - Várkonyi Balázs

Nézegetek egy fotót. Remek kompozíció, kifogástalan kép. A magyar parasztság elégedettségét tükrözni – ez volt a hivatása. Az 50-es évek elején, egy agitációs plakáton jelentek meg ezek a boldog parasztok. Vagyis az őket alakító statiszták.

Az igazi parasztember akkoriban cseppet sem volt boldog. Sokukat már fenyegetéssel, olykor veréssel a „közösbe”, a tsz-ekbe kényszerítették. Másokat meg teljesen nincstelenné tettek: a „kulákokat”. A módosabbakat. Azokat, akik mindig is gazdálkodási mintát adtak a többieknek; és hagyománytiszteletükkel, vallásosságukkal, erkölcsösségükkel példát mutattak. A középosztály – s benne a tehetősebb parasztság – megtörésének időszaka volt ez.

1948-ban kezdődött. A pártfőtitkár az augusztus 20-ai hírhedt kecskeméti beszédében hirdette meg a kíméletlen harcot a kapitalista rendszer „szekértolói” ellen, akik akadályozzák a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ők – mondta Rákosi Mátyás – a „dolgozó nép ellenségei”. Megindult a hajsza ellenük. Hetvenegyezer család került kuláklistára, köztük huszonegy ezren olyanok, akiknek földjük egyáltalán nem volt. Ha valaki akár csak egy rozzant kis cséplőgépet birtokolt, „ellenséggé” vált; és mily különös: majdnem háromezer értelmiségi is a kuláktörvény elszenvedője lett. A helyi pártszervek ugyanis szabad kezet kaptak arra, hogy kit hogyan minősítsenek…

Pentelén négy gazda földjeit vették el 1948 kora telén, de ez csak a kezdet volt. Aztán valamennyi módosabb parasztember listára került, azok, akik korábban munkát adtak számos helybélinek. A szerencsésebbeket meghagyták lakóhelyükön, de kiköltöztették őket a gazdasági épületekbe, olykor istállókba. Negyvenkét családot viszont távoli vidékre telepítettek.

1950. november 30-án éjszaka gyűjtötték össze őket távolról ide vezényelt ávósok. (A helyi rendőröket addig az őrsön bezárva tartották, nehogy galibát okozzanak…) Negyvenkét megbecsült család tagjai indultak el hajnalban az ismeretlen felé. Korábban sokszor hallották, hogy a szocializmusban nincsenek cselédek – csak ők a kivételek voltak, ők azzá lettek idegeneknél. Évek múlva kaptak kegyelmet. Jó néhányan soha nem tértek vissza a városba.

Sorsok törtek derékba, földönfutó lett sok ember. Az igazán „engedetlenek” a börtönt, akár a halált sem kerülhették el. Országgyűlésünk három évvel ezelőtt Péter-Pál napját, a tradicionális parasztünnepet a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává nyilvánította. Jelképes gesztus volt ez a méltóságukban megalázott, tönkretett gazdák és leszármazottaik iránt. Rájuk emlékezünk ma.

A rovat további hírei: Napraszóló

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!

A sztálintalanítás útja

A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap)

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Sarkamban öt év

Sarkamban öt év

2019. október 06. (vasárnap)

Emlékszem, akkor is szép őszi nap volt. Megérkeztem Dunaújvárosba. Új feladatra szegődtem. Ez avval is járt, hogy emléktáram porosodó darabjait ki kellett tisztogatnom. Mert sok idő telt el azóta, hogy a városhoz valami módon közöm volt: barátok, meghívások, hétvégi szeánsz egy szamizdatindítás okán – alkalom a kapcsolatépítésre. Aztán az idő másfelé sodorja a szereplőket.

Bözsi néni a Delikáteszben

Bözsi néni a Delikáteszben

2019. szeptember 29. (vasárnap)

A raktáros asszony, Börzseyné határozott léptekkel tartott a „Rómaiban” az egyik kövérház felé. Ott nyílott meg a Delikátesz bolt. Először nem tudta azonosítani a delikátesz-miféleséget, de az igen olvasott Dani kolléga fölvilágosította: finomságok üzlete, különlegességek boltja. Bár ő a szokásos kenyér-vaj-tej-párizsi beszerzőútjaira volt hitelesítve – semmi luxus, csak ami az egyszerű munkásasszonynak kell –, most mégis úgy gondolta, neki is kijár valami finomság.

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.