Ez már Szibéria?
"Ez már Szibéria? – kérdezte egy emlékezetes téli napon a kisfiú, nem, nem, mondta apja, és kényszeredetten nevetett. – Ez még csak Ladány, de jöhet rosszabb is."
A tízéves kisfiú karácsonyra levelet írt legjobb barátjának. Elbeszélte, hogy megy a soruk. A szomorú dolgokat igyekezett elkerülni. Amikor szülei nem figyeltek, kislisszant a cselédházból. Irány a posta. A „Pétergarasból”, ahogy apja nevezte a ’46-os forintot, egy borítékot vett, ráírta a nevet, meg azt, hogy Kondoros. Pontos címet nem tudott, odarajzolta hát szép kerek betűkkel, ahogy Sándor tanító bácsi egykor az iskolatáblára rótta: Poste restante.
Az ablak mögött ülő idős asszony forgatta a borítékot, aztán a látásból ismert „telepes” fiú elé tett egy másikat. Ezért nem kell fizetned – mondta mosolyogva –, címezd meg újra. Írd azt: Postán maradó. És látva a csodálkozó arcot, hozzátette: ezek a „maiak” nem szeretik a francia kifejezéseket.
Életlecke – gondolta erről később. Amikor tehette, beugrott a kispostára. Az ősz hajú postamesternőnek mindig volt hozzá jó szava, s a mellé olykor egy bocskorszíj, máskor egy kandiscukor. Aztán a nénit nyugdíjazták, egy mogorva férfi került a helyére, aki azzal fogadta: na, mit akarsz? Többé nem ment oda. Igaz, nem is volt miért, a régi levelére sosem jött válasz. A legjobb barát eltűnt az életéből, mint ahogy eltűntek sokan akkortájt.
Ez már Szibéria? – kérdezte egy emlékezetes téli napon a kisfiú, nem, nem, mondta apja, és kényszeredetten nevetett. – Ez még csak Ladány, de jöhet rosszabb is. – Amikor hajnalban a fegyveresek (ahogy az anyja mondta: az ávós brigantik) rájuk verték az ajtót, azt hitte, tűz van, azért a felfordulás. De tűz nem volt. Csak ordítás, fenyegetőzés. Kaptak fél órát, hogy a cókmókjukat összeszedjék, és indulj! Aztán a pálhalmai vasútállomáson fagyoskodtak, várva a bevagonírozást. Hallotta, hogy az asszonyok suttogni kezdik: Szibériába visznek! De némelyiküknek „csak” Kondoros vagy Túrkeve, nekik épp Püspökladány lett a Szibériájuk.
Amikor a kitelepítésüket megszüntették, a híresen jó gazdálkodó apja Izsákon lett gyalogmunkás. Rozzant tanyaházban laktak. Néha megkérdezte a fiú: Pentelére mikor megyünk, de csak az volt a válasz, oda már soha. Kálvinista szülei a kecskeméti piaristákhoz adták be, hogy vigye valamire. Hát sokra nem vihette: az egyházi iskola meg a kulákbélyeg miatt szóba se jöhetett az egyetem. Munkás életet élt. A melóstársak becsülték az eszéért. A finommechanikai gyár munkásigazgatója érte szalasztotta a bagolyszemű titkárnőt, ha német vagy francia prospektust kellett fordítani. Hol tanulta maga ezeket? – kérdezte egyszer az igazgató. – Hát a szerzeteseknél, meg Vilma nénitől Ladányban. – Hát az meg milyen iskola volt? – tudakolta a gyárvezető. – Az csak az élet iskolája…
És tényleg, az öreg postamesternő, Vilma néni tanította neki az első szavakat. Az a különös asszony volt az első mestere. Rá is emlékezett a Péter-Pál-ünnepen, mint három éve mindig, amióta törvénybe iktatták a kuláküldözés június 29-ei emléknapját. És gondolt sokakra, a Gölöncsérekre, a Markovics-családra meg a többágú Nyuli-famíliára, az ellehetetlenített középparasztokra és gazdaságaikra, amelyekkel Pentele megmaradt volna virágzó agrárbázisnak, és békében élhetett volna a vasipari nagyhatalommá növő Újvárossal…
A rovat további hírei: Kultúra
Évek alatt találkozási pont lett a színházi kavalkád
2025. jún. 13.
Újra nagy sikert aratott a közönség körében a MIKRO Fesztivál a Bartók Kamaraszínházban. Széles repertoárral várták idén is a színházkedvelőket atalálkozón, amit már negyedik alkalommal rendezett meg a művészeti intézmény közössége múlt héten.
Jótékonysági vándorkiállítás: megérkezett a Civil Házba Simon István fotógyűjteménye
2025. jún. 13.
Előbb Szabó Zsolt képviselő körzetébe, a Generációk Házába, majd később Motyovszki Mátyás körzetébe, a Római városrészi Civil Házba költözött Simon István fotógyűjteménye. A bemutató jótékony célt is szolgál, az esőembereknek gyűjtenek.
DSTV: ünnepi találkozás a könyvtárban
2025. jún. 12.
Író-olvasó találkozóval is készült az ünnepi könyvhétre a József Attila Könyvtár, idézte fel a DSTV összeállítása. Az intézményben Bauer Barbara íróval, újságíróval találkozhattak az érdeklődők a közelmúltban. Hangkép.
Minden fronton éles bevetés – tűzoltók vándorkiállítása az Intercisa Múzeumban
2025. jún. 11.
Dupla jubileumot ünnepelnek, a 75 éves intézményes tűzoltóképzéssel és a 85 éves tűzoltózenekarral kapcsolatos vándorkiállítás érkezett az Intercisa Múzeumba. A bemutatott anyag a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának gondozásában született – tele izgalmas részlettel.
DSTV: újabb fotókiállítás a Rosti iskolában
2025. jún. 11.
Újra önálló bemutatóval folytatódott a Rosti iskola Tantermi tárlatok című sorozata, derül ki a DSTV összeállításából. Az iskola vendégei – és persze diákjai – ezúttal Szabóné Zsedrovits Enikő fotógyűjteményét láthatják. Hangkép.
Jön, jön, jön Poszeidón Álma – küszöbön az Ambrózia Fesztivál!
2025. jún. 10.
A térség legnagyobb nyárköszöntő kavalkádjának ígérkező eseménysorozatra péntektől vasárnapig csalogatják a közönséget a Duna-parti helyszínen – fantasztikus hangulattal és remek koncertkínálattal! Flyer és linkek itt – kalandra fel, mindenkit vár az Ambrózia Fesztivál!
DSTV: lenyűgöző zenés seregszemle
2025. jún. 10.
Öt iskola növendékei közreműködésével rendeztek nagyszabású koncertet a közelmúltban, derül ki a DSTV összegzéséből. A Bartók színházterme adott otthont az ősbemutatóval koronázott seregszemlének, amely során több százan muzsikáltak együtt. Hangkép.